Megtalálták az elsüllyedt várost?

A legkorábbi feljegyzés az elsüllyedt szigetről több mint kétezer éves, és a görög filozófustól, Platóntól származik. Atlantisz legendája, mely egy csodálatos természeti adottságokkal rendelkező területen létrejött, mesésen gazdag és fejlett civilizációról mesél, azóta is lázba hozza egyes tudósok, régészek és utazók fantáziáját. Ezelőtt többek közt Kuba partjainál, Krétán és Ciprus közelében vélték megtalálni az elsüllyedt kincseket, de meggyőző bizonyítékokkal még senki sem szolgált.

Werner Wickboldt, egyetemi tanár és Atlantisz-kutató a Földközi-tenger térségéről készült fotókon keresett az elsüllyedt városra utaló nyomokat. Egy Cadiz közelében található sósvizű mocsaras vidékről készült műholdfelvételen két olyan téglalap alakú épület romjait fedezte fel, melyeket körkörös struktúrák maradványai vesznek körül. A romok hasonlítanak a Platón által leírtakhoz, azonban nem egy szigeten, hanem a tengerparton találhatóak.

Platón egy olyan, fémekben gazdag hegységek lábánál fekvő szigetként írta le Atlantiszt, melyet vízzel és földdel teli gyűrűk határoltak. Dr. Rainer Kuehne, a wuppertali egyetem tanára szerint a Wickboldt által felfedezett felvételeken Atlantisz látható, a várost egy i.e. 800 és 500 közötti árvíz juttatta a vízszint alá. Kuhne azzal magyarázza azt, hogy az Atlantisz-mítosz egy szigetről beszél, a képen látható alakzatok pedig nem egy szigeten találhatóak, hogy a görögök összekeverték a partvonalra vonatkozó egyiptomi kifejezést a szigetre vonatkozóéval.

A tengeristen templomai

Platón az Atlantiszról "A legnagyobb vízgyűrű, melybe a tenger vizét bevezették, három sztadion széles volt, a következő földgyűrű vele egyenlő; a második gyűrűpárnak a vizes gyűrűje két sztadion széles, a száraz pedig ismét ezzel egyenlő volt; végül középen elterülő sziget körüli vízgyűrű egy sztadion széles volt. A szigetnek pedig, melyen a királyi palota emelkedett, öt sztadion volt az átmérője." "A királyi palotát a fellegvárban a következőképpen rendezték be. Középen Kleithónak és Poszeidónnak szentelt templom emelkedett, mely el volt zárva a nyilvánosság elől, s aranykerítéssel volt körülvéve_.Magának Poszeidónnak a temploma egy sztadion hosszú, három plethron széles s ennek megfelelő magasságú volt, de formájában volt valami barbár. A templomot kívülről teljesen bevonták ezüsttel, az oromzat kivételével, melyet arannyal burkoltak."

Kuehne szerint a felvételen látható téglalap alakú romok Poszeidón, a tenger isten számára emelt ezüst templom, és a Kleithó vagy Poszeidón számára emelt aranytemplom maradványai lehetnek. Kuehne elmondta, hogy a képen látható gyűrűk, bár nagyobbak, mint amekkorákról Platón beszámolt, minden más tekintetben megegyeznek a filozófus által leírtakkal. Az Atlantisz-kutató szerint, a most felfedezett gyűrűk, és a görög filozófus által lejegyzettek közti méretkülönbségnek két oka lehet. Elképzelhető, hogy Platón alábecsülte Atlantisz méretét, és az is lehet, hogy az az ősi mértékegység, amit Platón használt húsz százalékkal nagyobb, mint amekkorának eddig gondolták. Ha az utóbbi feltételezés igaz, a téglalapalakú maradványok helyének koordinátái pontosan megegyeznek a görög filozófus által leírtakkal. A tudós elméletét bizonyíthatja az a tény is, hogy a görög filozófus leírásából megismert város rézben és más fémekben bővelkedett, és a Dél-Spanyolországi romok közelében található hegység, a Sienna Morena bányái is gazdagok rézben.

Dr. Kuehne reméli, hogy kutatásainak eredményei felkeltik majd a régészek érdeklődését, és hamarosan ásatások kezdődnek a helyszínen. Ez azonban elképzelhető, hogy nehézségekbe ütközik majd, a képen látható romok ugyanis egy spanyol nemzeti park, a Donna területén találhatóak.

Sok hitre van szükség

Tony Wilkinson, az edinborugh-i egyetem műholdfelvételek használatára specializálódott tanára a BBC-nek azt mondta, hogy a felvételen látható alakzatokat sokféleképpen lehet értelmezni. Az egyetemi tanár megjegyezte: sok hitre van szükség ahhoz, hogy elfogadjuk, a kutatók most valóban Atlantisz nyomaira bukkantak.