Kemoterápia mellékhatások nélkül

A felfedezést a vállalat két kutatója, Himanshu Brahmbhatt és Jennifer MacDiarmid jelentette be múlt héten egy bostoni orvoskonferencián. Az általuk kidolgozott eljárás kulcsa egy kis sejtdarabka, amit EnGeneIC Delivery Vehicle-nek (EDV) neveztek el.

Az EDV-t baktériumokból gyártják oly módon, hogy a baktériumokat arra kényszerítik, hogy ne a közepüknél, hanem a végüknél kezdjék meg az osztódást. Ekkor kis csomag citoplazmák jönnek létre, amelyek képesek különféle vegyületeket a szervezet meghatározott területére szállítani. Az eljárás olcsó és könnyen végrehajtható.

Nincs mellékhatás

"Úgy néznek ki, mint egy baktérium, de nincs bennük kromoszóma és nem élnek" – magyarázta MacDiarmid a New Scientistnek. "Mivel a sejtfaluk merev, nem bomlanak fel könnyen, el tudják jutni rakományukat a célba." A rakományt pedig a tudósok elképzelése szerint olyan gyógyszerek alkotnák, amelyeket kemoterápia során használnak.

A legelterjedtebb rákkezelési módszer legnagyobb problémái a terápia során jelentkező súlyos mellékhatások, amelyeket az okoz, hogy a gyógyszerek nemcsak a daganatot, hanem az egészséges sejteket is roncsolják. Az ausztrál kutatók szerint az EDV-vel ki lehetne küszöbölni ezeket a mellékhatásokat, mert a baktériummal közvetlenül a tumorhoz lehet szállítani a gyógyszerek hatóanyagát.

Állatokon bevált

Az EDV a felszínéhez kötött specifikus antitestek révén tudja megállapítani, hogy mikor ért a célhoz. A pontos "találatot" segíti az is, hogy a daganatok vérellátását biztosító vércsatornák gyakran lyukacsosak, és e lyukak mérete éppen akkora (400 nanométer), amin az EDV könnyen átcsusszan, egyenesen a rákos szövethez jutva. A megfelelő helyen aztán az EDV felbomlik, és éppen ott ereszti szabadon a gyógyszerek hatóanyagát, ahol szükség van rá. A kutatók szerint egy injekciót követően két órán belül már a beadott dózis több mint 30 százaléka a tumor környezetében landol.

Az eljárás állatkísérletekben már sikeresnek bizonyult. MacDiarmid és Brahmbhatt olyan EDV-ket fecskendezett rákos egerekbe, amelyek doxorubicinnel voltak felöltve – ezt a szert mellrák, petefészekrák és leukémia kezelése használják. A kezelt egerekben a tumornövekedés lelassult, és ezt a hatást sokkal kevesebb gyógyszerrel sikerült elérni, mint azokban az állatokban, amikbe közvetlenül adták be a doxorubicint. Kutyákon, disznókon és majmokon is sikerrel folytak hasonló kísérletek, és az EDV más gyógyszerekkel is jól működött. A kutatók reményei szerint 2007 végén már emberi alanyon is kipróbálhatják az EDV hatékonyságát.

Kevesebbet, pontosabban

"Nem találtunk még olyan gyógyszert, amivel ne lehetett volna megtölteni az EDV-t" – nyilatkozta MacDiarmid, hozzátéve, hogy a felfedezés a kombinált kezelések előtt is új lehetőségeket nyit meg. Az onkológusok ugyanis a komoly mellékhatások miatt gyakran nem mernek egyszerre többfajta gyógyszert alkalmazni. Az EDV erre is megoldás lehet, már csak azért is, mert a projekt egyik amerikai tanácsadója szerint alkalmazásával ezredannyi hatóanyagra van szükség, mint hagyományos kemoterápia esetén.

Az EDV egyéb területeken is segítheti az orvostudományt, például a genetikában, ahol az egyes gének kikapcsolására szolgáló RNS interferencia kutatásában állandó probléma a megfelelő szállítósejt hiánya. "Eddig szintetikus módon, nagyon drágán próbáltunk előállítani megfelelő nanorészecskéket" – kommentálta a felfedezést a New Scinetistnek Johannes Fruehauf, egy bostoni kutatóintézet szakértője. "Ezek a kis baktériumok azonban olyanok, mintha biorobotok lennének."