Több tudós, aki egér, tehén vagy nyúl petesejtjeit használta emberi klónok létrehozásához, bejelentette, hogy próbálkozásaik egy életképes embrió létrehozására kudarcba fulladtak. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy alapjaiban véve működhet az emberi klónozás.
Robert Lanza, a Massachusetts állambeli székhellyel rendelkező sejtkutató intézet, az Advanced Cell Technology munkatársa kollégáival a Cloning and Stem Cells című folyóiratban publikálta kutatási eredményeit. Lanza elmondta, hogy az emberi és állati sejtek keverése nem tette megfelelően működővé a petesejtet. Ennek ellenére az emberi sejtek újraprogramozták az oocitát (az érett petesejtet), és aktiválták azokat a géneket, amelyek egy életképes embrióhoz kellenek.
Korábban már számos tudóscsoport próbálkozott ember-állat hibrid létrehozásával, ami őssejtek forrásaként szolgált volna. Mivel emberi petesejtekhez nehezen lehet hozzájutni, és etikai aggályokat is felvetnek, néhány tudós előállt az állati petesejtek felhasználásának próbálkozott. A klónozás e technikáját szomatikus sejtmagtranszferként ismeri a tudomány. A módszer szerint a petesejt eredeti sejtmagját eltávolítják, és kicserélik a donorállatból, vagy egy másik, klónozandó emberből származó testi sejttel. Amennyiben a művelet sikeres, a petesejt növekedésnek és osztódásnak indul, mintha egy sperma termékenyítette volna meg, de az embrió leginkább a donor DNS-ét tartalmazza. "Az ötlet azt volt, hogy egyszerűen ültessük egy páciens DNS-ét egy tehén vagy nyúl üres petesejtjébe, és már vissza is programoztuk az őssejtet" - nyilatkozta egy telefoninterjú során Robert Lanza.
A különböző csoportok, amelyek megpróbálkoztak az eljárással, végül egy sejthez hasonló eredményt kaptak, amely újra és újra osztódott, hogy aztán embrió legyen, de a sejt soha nem érte el az életképes embrióállapotot. "Gyönyörű hibrid embrióink lettek, de nem működtek, akárhogy is próbáltuk" - mondta Lanza. Egy egér-ember hibrid egy osztódást bírt csak ki, a tehén- és a nyúlsejtek kicsit tovább húzták, de elpusztultak, mielőtt az anyai DNS életképessé alakította volna az embriókat.
Lanza és csapata új eljárásokkal is próbálkozott, és bár az állat-ember klónozás nem működött, a sejtműködés folyamatába bepillantva bebizonyosodott: az azonos fajok közötti, így az ember-ember közötti klónozás helyes géneket produkált, noha ez esetben is megállt az osztódás, mielőtt kialakulhattak volna az őssejtek. Ian Wilmut, az Edinburgh-i Egyetem kutatója, az első klónozott emlős, Dolly bárány létrehozóinak egyike csalódást keltőnek nevezte az eredményeket. Robert Lanza új technikákban bízva ugyanakkor továbbra is hisz az eljárás jövőbeni sikerében.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
