Valter
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Mit tartogat nekünk a nanojövő?

2008.01.05. 18:05
Titkos katonai fejlesztések, pozitív elvárások, negatív hajtóerők, rejtélyes elnöki megbízások, szingapúri vízhiány, molekuláris gépeket építő molekuláris gépek, Kína széthullásának társadalmi-technológiai következményei, a globális felmelegedés pozitív hozadéka... Nanotechnológia-forgatókönyvek, 2008-2025.

A Felelős Nanotechnológiáért Központ (Center for Responsible Nanotechnology, CRN) nonprofit szervezet a tudományterület közeljövőjét vizsgáló, nemzetközi szerzőgárda által jegyzett forgatókönyv-sorozatot tett közzé.

Kritikus bizonytalanság

Magát a technológiát következőképpen definiálják: „molekuláris szinten működő rendszerek tervezése.” Felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy a molekuláris gyártás és a nanoméretű megoldások ugyan ezer és egy szállal kapcsolódnak egymáshoz, a felmerülő problémák, szabályozásuk és következményeik azonban jócskán különbözhetnek: „nanotechnológiának nevezhető minden, ami megfelelően kicsi és érdekes. Általában ártalmatlanok. De – mivel limitáltak – nem túl veszélyesek. Ezzel szemben a molekuláris gyártás ismeretlen kockázatokkal járhat, és teljesen új típusú problémákat okozhat.”

A nyolc forgatókönyv kidolgozásakor e szerteágazó meghatározásból és abból a hipotézisből indultak ki, hogy „a nanogyártás-technológiák legkésőbb 2022-ig megvalósulnak.” A Központ minden mást a szerzők fantáziájára bízott. Valamennyien úgy vélték, hogy a nanotech következő tizenöt esztendeje paradigmatikus esete a jövőképek kidolgozásakor gyakran tapasztalt „kritikus bizonytalanság” (critical uncertainty) néven ismert jelenségnek. Kritikus, mint minden, szerteágazó területeket (közlekedést, energiaellátást, információs hálózatokat, üzleti életet, hadviselést, stb.) alapjaikban befolyásoló technológiai és társadalmi fejlődés az. Bizonytalan, mert egyrészt tudjuk, hogy rövid időn belül meghatározó tényezővé válik, másrészt viszont nem tudjuk pontosan, miként válik azzá.

A forgatókönyveket egyébként – meglepő módon – nem tekintik előrejelzésnek, illetve nem az általuk óhajtott, hanem a jelen trendjeiből kikövetkeztethető jövőt, annak különböző aspektusait (különböző stílusban) vázolják fel. Értéküket nem önmagukban, hanem egymással összevetve fedezzük fel – hangsúlyozza a Központ.

Házi gyártás

A szcenáriók megegyeznek abban, hogy a 3D-s nyomtatók, otthoni „gyártóállomások” (fabbers) elterjedése beláthatatlan következményekkel jár. Ezek a technológiák készítik elő a nanotech próféta, K. Eric Drexler által (már a kilencvenes évek elején) megálmodott molekuláris gyártást. A biológiai matériát, alkalmasint DNS-t is előállító szerkentyűket az Egyesült Államok hadserege és ellenségei egyaránt használják. Mindenki fabrikál, mindenki potenciális bioterrorista. Az amerikai külpolitikát változatlanul a terrorizmus elleni aszimmetrikus háború alakítja, így az első forgatókönyv fejlesztéseit is az határozza meg.

A második optimista forgatókönyv: a kezdeti gyors prototípuskészítők bumfordiak, de a virágzó hackerkultúra, a szellemi közjavak és a „csináld magad” törekvések hozadéka egyértelműen pozitív. Szabványokat dolgoznak ki, a kezdetben kommunikációképtelen rendszerek gyümölcsöző interakcióba lépnek egymással, új piacok keletkeznek. Egyre pirinyóbb világokba merülünk: a mikrobotok szervezetünkben dolgozva előbb az Alzheimer-kórt, majd a rák legtöbb típusát kezelik a mai medicinánál összehasonlíthatatlanul nagyobb hatékonysággal. Az amerikai szabályozás lassúsága miatt növekszik a kevésbé skrupulus országokba irányuló gyógyászati turizmus. Mivel otthon majdnem mindent előállíthatunk, lassan gyárakra sem lesz többé szükség. A mikrobiológiai és a nanoszintű eszközök az „igazi” nanotechnológiát, az első atomi pontosságú eszközöket készítik elő. Üröm az örömben, hogy a mindent megváltó, oly sokszor megénekelt átalakulás kissé unalmas lesz. Szinte észre sem fogjuk venni.

Deus ex Nanomachina

A negatív hajtóerők forgatókönyve halálról és megváltásról tudósít: a globális felmelegedés mellékhatásaként egyre gyakoribbak az állatról emberre terjedő fertőző betegségek. A bolygón ilyen új pusztító járvány söpör végig, pusztulást és káoszt hagyva maga mögött. A megoldás? Deus ex Nanomachina. Az Egyesült Államokat és a világot a Gates Alapítvány és az amerikai kormány által támogatott – gyártásra, egészségügyre és (a Napból merítő) energiaellátásra fókuszáló – 3MP (Molecular Manufacturing Manhattan Project) menti meg. Az első működő Molekuláris Nanogyár (Molecular Nanofactory, MNF) 2016-ban áll munkába. Az önmagukat reprodukáló gyárak a személyes gyártás (Personal Nanofactory, PN) korát vetítik előre. Beköszönt a bőség kora – a maga nem elhanyagolandó veszélyeivel.

A negyed forgatókönyv válság sújtotta Amerikába kalauzol: a kormány kimaradt az innovációból, a molekuláris technológiák erősen underground színezetűek, megoldatlan a „szerzői” jogok kérdése, korlátozni próbálják az otthoni gyártók számát és tevékenységi körét. A döntéshozók nem mérték fel a „levegőben lógó” forradalom lehetséges következményeit. És a 2009-2011-es olajválsággal sem számoltak. A bajt csak fokozza, hogy közben Oroszország nano-nagyhatalommá nőtte ki magát. Lemaradásban az Egyesült Államok...

Mi történik, ha a folytatódik a világ „balkanizálódása”, és a Malajziával megromlott viszony hatásaként drasztikusan megcsappannak Szingapúr vízforrásai? A városállam nanomegoldásokhoz folyamodik, ám ezek a megoldások új járványt idéznek elő. Szigorú nemzetközi szabályozást foganatosítanak a technológia egészére.

Aranykor vagy végromlás?

A hatodik forgatókönyv váratlan drámai tényezőket (wild cards) mellőző „business as usual” koncepció jegyében fogant. A közvélemény szép lassan elfogadja a molekuláris gyártás koncepcióját, a ma is élenjáró Zyvex a fejlesztések motorja marad, 2013-ra hallatlanul pontos 3D-s formákat állítanak elő, 2022-re eljön a Drexler gondolataira rímelő nanotechnológia aranykora.

A hetedik forgatókönyv Kínából indul ki: a népnek elege lesz a kommunizmusból, mélyül a válság, a világgazdaságot megrendítve szétesik az ország. Kiderül, hogy a kormány megbízásából titkos nanotechnológiai kutatások folytak. A szakértők szanaszét szóródnak: Egyesült Államok, Oroszország, Ausztrália, India, Afrika, Dél-Amerika, Közép-Kelet… Idővel egyértelművé válik, hogy a fejlesztések túlnyomó többsége katonai célú. Egyre gyakoribbak a nanofegyverekkel vívott lokális háborúk. Pakisztáni városokat pusztítanak el, Izrael és Irán nyílt konfliktusba keveredik egymással. Elszabadul a pokol, a szellem végérvényesen kiszabadult a palackból. A világmegváltó álmok – a technológia globális felmelegedést és betegségeket legyőző ereje – illúziónak bizonyultak, világmegváltás helyett világpusztulást hozott a nanosors.

A globális felmelegedés máskülönben sokkal drasztikusabb, gyorsabb bármely pesszimista előrejelzésnél. Olyannyira, hogy a politikusok két fontos óvintézkedést hoznak a vizsgált időszakban: egyrészt vissza kell fordítani a folyamatot, másrészt „tiszta” technológiákkal kell helyettesíteni az üvegház-hatást kibocsátókat. A válság, ha lassan is, de végre megérteti velünk, hogy drasztikus változások – nanotechnológia – nélkül a végromlásba rohanunk.

Sci-fi és tudomány

Néhány zárszó a forgatókönyvekről: szórakoztató és elgondolkodtató olvasmányok, a tudományosabb prognózisokkal ellentétben kevésbé elemzők, kevésbé ügyelnek a módszertani szabályokra, narratívákat vázolnak fel, néha már-már sci-fi regények lapjaira kívánkozó (ám a mai valóságból következtetett) fikciók.