A rákkutatás jövője a betegek halálához vezető áttétek vizsgálatában rejlik, és ebben a tekintetben az új technológiák, mint például a bioinformatika, máris nagyon fontos szerepet játszanak. Tanulmányok igazolják, hogy az áttét kialakulásáig hónapok, akár évek is eltelhetnek, és a tudósok számára ez, a metasztázist megelőző időszak lehetőséget nyújt olyan terápiák kidolgozására, amelyek valóban képesek végezni a daganattal.
Jelenlegi ismereteink szerint egy emlőrák diagnosztizálásának pillanatában már vannak olyan sejtek, amelyek az elsődleges daganatból kiindulva a csontok, illetve más szervek felé tartanak. A kihívást ezeknek a sejteknek a semlegesítésében látják, mivel már ismerik a genetikai kódjukat, és tudják, milyen proteinekből állnak. Ismert tény, hogy az elsődleges daganatban jelen van körülbelül egy százalék, más szervek megtámadására beprogramozott sejt. Ezeknek a megismerése alapvető feladat.
A rákos sejtek fajtájuktól függően vándorolnak egyik, vagy másik szervbe. A rejtély kulcsa az, hogy a tudósok rájöjjenek, vajon a prosztatarák sejtjei miért éppen a csontokban telepszenek meg, a vastagbélrák sejtjei a májban, az emlőráké pedig másik háromféle szövetben, és hogy hogyan befolyásolják azokat a tényezőket, amelyek lehetővé teszik, hogy a sejtek barátságos környezetben találkozzanak.
Bár óriási az előrelépés a genomika, azaz a szervezet teljes genetikai információját, illetve a gének kölcsönhatását vizsgáló tudomány terén, és a rákkutatás sokat fejlődött az elsődleges daganatok kialakulásáról és eresedésükről szerzett ismeretek révén, az áttétekről még igen kevés az információ.
A rák kezelésére a napjainkban használatos gyógymód a tumor és környezete eltávolításán alapszik, és a betegeket a rákos sejtek elszaporodását megakadályozó gyógyszerekkel kezelik. Az újgenerációs rákgyógyszerek viszont többféle hatóanyag kombinációját fogják tartalmazni. A gyógyszeripar már hozzálátott ezeknek a szereknek a kifejlesztéséhez, de szabadalmaztatásukra még várni kell.