A szamár igen becses jószág volt az egyiptomi Óbirodalomban, legalábbis erre engednek következtetni a korai uralkodók temetkezései: a fáraókat ezek az állatok kísérték el túlvilági útjukra. A Kairótól 300 kilométerre délre található Abüdosz óegyiptomi város feltárása során a régészek 10 szamárcsontvázra bukkantak - az állatokat olyan pompával helyezték végső nyugovóra, mintha magasrangú tisztségviselők lettek voltak. "A kutatók meglepődtek, amikor a sírban nem találtak egyetlen emberi maradványt, vagy sírmellékletet sem, csupán tíz szamárcsontvázat" - mondta Fiona Marshall, a Washingtoni Egyetem régészprofesszora a The New York Timesnak. A professzor, aki egyike azon kevés tudósnak, aki a szamarak történetét próbálja megfejteni, fantasztikusnak nevezte a leletet. "Ez nem olyasfajta felfedezés, amelyre egy egyiptológus számítani szokott" - mondta.
Valószínűleg a szamarak tették lehetővé a hosszú kereskedelmi karavánutak kiépítését az egyiptomiak és a sumérok között. Feltételezések szerint a szamarak domesztikálása Afrikában hatezer évvel ezelőtt, vagy még korábban kezdődött a klimatikus változásokra adott válaszul, amikor a felmelegedés miatt a szaharai térség félsivatagból sivataggá vált. "A szamár, amely igénytelen, kevés vízzel és táplálékkal is beéri, kiválóan megfelelt a feladatra" – mondta Marshall, hozzátéve, hogy ezek voltak az első szállítmányok, amelyeket az emberek nem a hátukon cipeltek. Az Abüdoszban talált szamárcsontvázakon, amelyek időszámításunk előtt 3000-ből származnak, világosan látható, hogy teherhordó állatok voltak, legalábbis erre utalnak a nagyízületek felületein látható elváltozások. Ugyanakkor a patáik és a fogaik állapota arra enged következtetni, hogy a szamarak jó egészségnek örvendtek, az állatoknak megfelelően viselték gondját.
(MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
