Kanadai kutatók megvizsgálták egy 290 millió éves kétéltű maradványait. A tudósok szerint a lelet a béka és a szalamandra közös őse, a fosszília segíthet megvilágítani a kétéltűek eredetének sötét foltjait. A kövületek hiánya eddig ugyanis sokszor csak találgatásra adott lehetőséget az egyes kétéltűfajok kialakulásáról.
A Gerobatrachus hottoninak elnevezett őskétéltűt még 1995-ben fedezte fel Texasban a Smithsonian Intézet kutatócsoportja, amelyet a névadó Nicholas Hotton vezetett. A csoport nagy munkával tette szabaddá a gyakorlatilag teljes épségben megmaradt fosszíliát. Az állat hátán fekve pusztult el, ezért lábai a hasa köré tekeredtek, ezeket pusztították csak el az időjárás viszontagságai.
Az állat a kutatók szerint kérészekre vadászott a korai perm mocsaras vidékein. "A fosszília igazi hiányzó láncszem: a szalamandrák és a békák közötti pontos átmenet. Egybeforrt bokacsontjai a mai szalamandrákra hasonlítanak, széles lapos koponyája a békáé, gerince pedig a két modern kétéltű keveréke” - nyilatkozta Jason Anderson, a Calgary Egyetem paleontológusa, a kutatás vezetője. A lelet szerint a mai kétéltűek valószínűleg két őstől származnak: a békák és a szalamandrák a temnospondyl nevű ősi rend képviselőitől, míg a lábatlan kétéltűek egy másik ősi kétéltű, a lepospondyl leszármazottai. "Vagyis a békák és szalamandrák őse igen jól elkülöníthető a lábatlanok elődeitől" - tette hozzá Anderson.
(MTI)