Amerikai és kanadai kutatóknak miniatűr jeladók segítségével sikerült követniük a fiatal lazacok Sziklás-hegységből Alaszkáig tartó hosszú vándorútját. A tudósok 2006-ban ezer kishalra erősítették az újszerű, mandulanagyságú eszközt, amely hangokat bocsát ki. Ezeket a hangokat partmenti érzékelők egész láncolata fogja fel Alaszkától Kaliforniáig. Eddig nem volt könnyű követni kistestű állatokat a hatalmas óceánban, ezzel a módszerrel azonban rengeteg újdonság kerülhet napvilágra a lazac és más vándorló halfajok életútjáról. A kutatás a Census of Marine Life nevű tízéves globális felmérés része volt.
A felhelyezés két észak-amerikai folyóban, a Columbiában és a Fraserben történt. Mindkét folyóban hetven és nyolcvan százalék között volt a mortalitás, annak ellenére, hogy a Columbiát számos gát szabdalja, míg a Frasert nem. A Plos Biology című online folyóiratban megjelent tanulmány egyik társszerzője, Carl Schreck szerint azonban elhamarkodott lenne arra következtetni, hogy a rég vallott nézettel ellentétben a gátak nem hatnak károsan a halpopulációkra. "A columbiai kishalakat érheti stressz, miközben átvergődnek a vízlépcsőkön, de lehet, hogy az csak később, az óceáni halálozásban mutatkozik meg" - magyarázta az Oregoni Egyetem halászati-vadgazdálkodási szakértője. Ennek egyik oka az lehet, hogy a halak minden energiájukat a navigációba fektetik, hogy túléljék a gátak sorozatát, ahelyett, hogy növekednének - tette hozzá Schreck.
Az adatok elemzése fényt derített arra, hogy két, jeladóval felszerelt fiatal lazac három hónap alatt 2500 kilométert tett meg a Columbia egyik mellékfolyójából a Csendes-óceán Alaszkától északra fekvő területeiig.
(MTI)