Nem a vadászok, hanem a fagy okozta az óriás barangi medve kihalását, nagyjából 28 ezer évvel ezelőtt. A barlangi medve (Ursus spelaeus) körülbelül 250-300 000 éve jelent meg Európában. Elnevezése onnan származik, hogy csontjait főleg európai barlangokban találták meg igen nagy számban. Ez arra utal, hogy több időt tölthetett barlangokban, mint a mai barnamedve, amely csupán a téli álom időszakára keres védett üreget. A barlangi medve, amely Spanyolországtól kezdve az Uralig Európa-szerte mindenütt előfordult, egy sor más nagytestű állattal, olyanokkal, mint a gyapjas mamut, óriás szarvas, gyapjas orrszarvú és a barlangi oroszlán - együtt tűnt el a Föld színéről a tízezer évvel ezelőtt befejeződött utolsó jégkorszak alatt.
Osztrák és brit kutatók a barlangi medve maradványainak szénizotópos vizsgálatával arra a következtetésre jutottak, hogy az Ursus spelaeus 27 800 évvel ezelőtt halt ki, azaz 13 ezer évvel korábban, mint eddig feltételezték. A többnyire vegetariánus életmódot folytató barlangi medve, amelynek a testsúlya akár az egy tonnát is elérhette, lényegesen nagyobb volt, mint a barnamedve. Kihalását a hirtelen lehűlt éghajlat okozhatta, s az, hogy a fagy kipusztította a gyümölcsöket, növényeket, diót, amely az állat fő tápláléka volt.
"A továbbiakban arra az alapvető kérdésre kell választ kapnunk, hogy miért maradt fenn mind a mai napig a barnamedve, míg a barlangi medve kipusztult" - véli a tanulmány egyik szerzője Anthony Stuart, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója. Szerinte a válasz az étrend különbözőségeiben, a medvék téli hibernációs szokásaiban, földrajzi elterjedtségükben, élőhelyükben, és valószínűleg a vadászatban keresendő. (MTI)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
