Kecskemét mellett, a Mercedes-beruházás helyszínének előzetes feltárásakor a régészek késő szarmata - hun kori kutakra bukkantak, melyek közül kettőben ritkaságnak számító leletak voltak, mondta Szűcs József, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖSZ) kommunikációs referense.
Az egyik, III. században épített kút attól érdekes, hogy belső fa szerkezete rendkívül jó állapotban maradt meg. A deszkák tökéletes négyszög alakú, egyméteres kávát formáznak, és a szerkezet fennmaradása a mély talajvíznek köszönhető. A kút tetejét hat méter mélységben érték el a régészek.
A másik kút alján, 3-4 méter mélyen a régészek több mint negyven összetört edényt találtak. Wilhelm Gábor, a KÖSZ régésze szerint az edényeket valószínűleg egyidőben dobálták a kútba, mivel összetört darabjaik teljesen kirajzolták a korabeli kútaknát, és vastagon ki is töltötték azt. Kevésbé valószínű, hogy a használat során estek be a kútba, mert az edények jó része igen apró darabokra tört, ami vízbeeséskor nehezen elképzelhető, emellett jó néhány olyan edény is előkerült, mely funkcionálisan nem volt víz merítésére alkalmas.
A kerámiák többsége az úgynevezett párnás nyakú korsók körébe tartozik, melyek közül kiemelkedik egy nagyméretű, szalagos testű, besimított motívummal díszített darab. Ezek mellett még öves edény, néhány tál, kisebb hombár és pár kézi korongolt edény is bővítette a palettát. Két import edény is előkerült. Az egyfülű, sötétzöld mázas korsó gyakori a késő szarmata leletanyagban, de így, zárt lelet együttesben, teljes nagyságában ritkán figyelhető meg. Igazi unikum egy kis kiöntős peremű, beböködött díszítésű, kerek aljú edényke, mely a forma és a motívum alapján keleti, dél-oroszországi lehet.
A kerámiák valamikor a 400-as évek első évtizedeiben kerülhettek a kútba.