A hímek eltérő viselkedésén kívül nem igen különböznek származás, szociális szervezettség vagy természetes környezetük terén a többi tündérmadártól. A kutatók szerint ez bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a párzási viselkedés az evolúció során gyorsan változhat.
Az ornitológusok bíborfejű tündérmadarakat (Malurus coronatus) figyeltek meg Északnyugat-Ausztrália egy védett területén. "A tündérmadarakat 4 éven át figyeltük, és a végén még élt a kezdetben látott állatok fele" - mondja a kutatás vezetője, Sjouke Kingma. A bíborfejű hímek egész életükön át hűek maradtak partnerükhöz. Házasságon kívüli párzást nem figyeltek meg a kutatók, és csak egy állat halála után lépett a helyére másik.
Ez az állatok külsejére és viselkedésére is hatással van. A tündérmadaraknál általános hűtlenségre utaló jelek a bíborfejű hímeknél visszafejlődtek. Így kisebb a nemi szervük, alig bűvölnek el más tojókat virágokkal, költési időben pedig nem öltenek díszes tollruhát.
"A madarak párkapcsolatai igen különbözően alakulhatnak. A vonuló madarak csak futó kalandokba bocsátkoznak, míg a pingvinek és az albatroszok például életük végéig együtt maradnak" - magyarázza Kingma.
A bíborfejű tündérmadár eltérő viselkedésére eddig nem sikerült magyarázatot találni. "Mostanáig mindenki azt hitte, hogy a környezet dönt egy faj hűségéről, illetve hűtlenségéről. A mi madarainknál azonban nem lehetett ilyesmit megfigyelni, annak ellenére, hogy a párok egymáshoz közeli szomszédsága lehetőséget kínálna a partnerek váltogatására."