Fenntarthatóan halászott az ősember
Jon Erlandson, a University of Oregon antropológiaprofesszora munkatársaival rnyezet, 12 ezer év előtti településein kagylóhéjak ezreit gyűjtötte össze. Elemzésükből kiderült, hogy a csumas bennszülött törzs évente kagylók millióit gyűjtötte be a parti vizek hínárerdejében. A kagylóállomány azonban az idők folyamán nem csökkent, noha a lakosság lélekszáma nőtt, és fejlődtek az általa alkalmazott eszközök is.
Ez viszont arra enged következtetni, hogy a Channel-szigetek lakossága elsőként dolgozta ki a fenntartható halászat módszerét. Amikor egy partrészen bizonyos szint alá csökkent a kagylók száma, az őskori halászok más tengeri szakaszon folytatták a kitermelést. Amikor viszont az egész régióban kimerültek a források, vadászatra tértek át, és a tengeri vidra kapott kiemelt szerepet táplálkozásukban.
"Korábban azt hittük, hogy a tengerek kínálta források intenzív kiaknázása 10 000 évvel ezelőtt, az agrártermelési forradalommal egyidejűleg kezdődött" - hangsúlyozta Jon Erlandson, aki kutatásairól Vancouverben az óceánok múltjának szentelt konferencián számolt be.
Daniel Pauly, a University of British Columbia professzora szerint ez a kutatás tanulságos. Ma ugyanis a globálisan kifogott halmennyiség egyharmadát takarmányként használják fel a sertés- és baromfitelepeken, valamint a lazac- és tonhaltenyésztők. Négy kilogramm kisebb hal kell 1 kilogramm tonhal, vagy sertéshús előállításához. A professzor szerint csökkenne a tengerek kizsákmányolása, ha a kisebb halfajtákat inkább megenné az ember.