A Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem 2007-ben kötött megállapodást a Nemzeti Antropológiai és Történelemtudományi Egyetemmel, amelynek értelmében megalkotják Mexikó legfontosabb régészeti helyszíneinek virtuális modelljét. A projekt első lépéseként született meg a virtuális Teotihuacan.
Az érdeklődők körbejárhatják a Nap és a Hold piramisát, ellátogathatnak a Tollaskígyó templomához, s megtekinthetik a jaguárok udvarát, ahogy az egykori lakónegyedeket is. A Teotihuacan-projekt részeként grafikailag rekonstruálták a korabeli kerámiatárgyakat, temetkezéseket és falfestményeket. A projekt keretében háromféle terméket kínálnak - egy DVD-t a nagyközönség számára, egy másikat a múzeumoknak - ennek megtekintéséhez speciális képernyő és szemüveg szükséges. A harmadik DVD-t régész-, antropológus-, építészhallgatóknak, valamint jövendő ipari formatervezőknek szánják.
Teotihuacan körübelül 40 kilométernyire van északkeleti irányban Mexikóvárostól, Kr.u. 150 és 450 között a város területe több mint 30 négyzetkilométer volt, lakosainak száma pedig 150 ezer és 250 ezer között ingadozott. A város alaprajza egy négyzetes háló, amely a központi, északkelet irányú, több mint egy kilométer hosszú főút, a Holtak útja köré szerveződött. Az út a Hold-piramisnál végződik, két oldalán templomok romjai sorakoznak. A Nap-piramis 75 méter magas, alapja 222*225 méter, a Hold-piramis valamivel kisebb, mindkettőt sötétvörösre festették. A széles főutcát az úgynevezett Fellegvár zárja le, a Tollaskígyó, Quetzalcoatl romos állapotban lévő templomával.
Mint ipari központ a város sok mesterembernek adott munkát. A lakosság legnagyobb része földszintes bérházakban lakott, és ugyanitt voltak a műhelyek is. Az elit a Holtak útja mentén épült, nagyobb és igényesebb házakban lakott. A fazekasok, ékszerészek, kőművesek termékeit kereskedők juttatták el Közép-Amerika többi területére, a legfontosabb kereskedelmi cikk az obszidián volt.