Minden bolygón évente kétszer van napéjegyenlőség, ilyenkor – ahogy a név is mutatja – a nappal és az éjszaka pontosan azonos ideig tart, és a Nap pont a bolygó egyenlítője felett figyelhető meg. A Szaturnusz esetében különösen fontos ez az időpont, ugyanis napéjegyenlőségkor a bolygó gyűrűivel pontosan párhuzamosan érkeznek a nap sugarai, így az olyan objektumok is árnyékot vetnek a felszínre, amelyeket egyébként eltakar a gyűrű. Éppen ezért különleges nap ez a Szaturnuszt vizsgáló csillagászoknak, a gond csak az, hogy a bolygó harminc földi év alatt kerüli meg a Napot, így az évi két napéjegyenlőség is harminc évre oszlik el a mi szempontunkból. A legutóbbi 1994-ben volt, a legközelebbi pedig most, augusztus 11-én.
A legutóbbi alkalom óta rengeteget fejlődtek a csillagászok rendelkezésére álló eszközök, ráadásul most a bolygó körül kering a NASA Cassini űrszondája (1997-ben indult, 2004-ben ért oda, és tavaly ért volna véget hivatalosan a missziója, de még bírja a strapát), ami sosem látott felvételeket készít a különleges körülmények között. A szondának már sikerült felfedeznie egy eddig ismeretlen miniholdat az egyik gyűrűben. Az árnyékából ítélve a bolygó körül keringő szikla mérete 200-400 méter között lehet.