Kínában, Indiában, Kubában, a Dominikai Köztársaságban, Mexikóban, Peruban és Venezuelában kérdeztek ki összesen 14 960, hatvanöt évnél idősebb embert étkezési szokásaikról. A demencia (időskori elbutulás) tizenkilenc százalékkal valószínűbb volt a halat legritkábban vagy soha nem fogyasztó emberek körében, mint azok között, akik akár minden nap ettek halat.
A felmérés egyszeri kikérdezésen alapult, ok-okozati összefüggést, hátteret nem vizsgált, árult el az Emiliano Albanese által vezetett kutatócsoport, amelynek tagjai a londoni King's College munkatársai voltak.
További érdemi bizonyítékokra van szükség, ezért a felmérésben részt vett emberek követéses vizsgálatát tervezik, hogy megállapítsák, miként hat a halfogyasztás az emberi agyműködésre. Ha a hal védi az öregedő agyat, az előny az omega-3 zsírsavból származhat, amelyből sok van a halakban, például a lazacban, makrélában és a tonhalban. Laboratóriumi kísérletek igazolták, hogy az omega-3 zsírsavaknak vannak olyan tulajdonságaik, amelyek távol tarthatják az elbutulást: védik az idegsejteket, csökkentik a gyulladást és segítenek megelőzni az úgynevezett amiloid fehérjék összetapadását. Az utóbbi az Alzheimer-kóros páciensek agyában megfigyelt jelenség.
A kutatók elemzésük során figyelembe vettek egyéb, az étkezésen kívüli tényezőket is, például a résztvevők bevételét, iskolázottságát, életmódját, estleges dohányzását. Kiderült, hogy ezek a szociális-gazdasági változók nem magyarázzák meg teljesen a leépülésben tapasztalt eltéréseket.