Ókori víztározót talátak Róma közelében
Az Aqua Traiana a Róma vízellátását biztosító 11 aquaeductus egyike volt, Kr.u. 109-ben helyezték üzembe. A vízvezeték körbefutotta a Bracciano-tavat, begyűjtötte a források vizét, majd Róma felé vette az irányt. Évszázadokkal később is működött.
A megtalált földalatti komplexumról mindenki azt hitte, hogy a középkorban építették. A létesítmény egy elhagyatott XIII. századi templom alatt van Rómától 56 kilométerrel északra a Bracciano-tó partján. Két brit dokumentumfilmes, Edward és Michael O'Neil fedezte fel, akik behatóan tanulmányozták a római aqaeductusok történetét.
A vulkanikus kőzeten átszűrődött víz földalatti grottákban gyűlik össze, innen jut el alagutakon a föld alatt futó vízvezetékbe. A rendszer azért volt ismeretlen a régészek előtt, mert évszázadokon át tele volt vízzel. Amikor artézi szivattyúk kezdték biztosítani Bracciano városának vízellátását, csökkent a vízszint, és bejárhatóvá vált a földalatti komplexum.
Lorenzo Quilici, a Bolognai Egyetem professzora, a római vízi létesítmények szaktekintélye egyértelműen ókorinak tartja a komplexumot. A hálózati mintát alkotó téglák arról tanúskodnak, hogy az ókori építészek úgynevezett opus reticulatum módszerrel húzták fel a falakat. Ezt bizonyítja a grották falát és a mennyezetet borító színezőanyag, az úgynevezett egyiptomi kék is, ami igen drága volt - arra utal, hogy ez császári beruházás volt.
Allan Ceen, a Pennsylvaniai Egyetem professzora szerint nagy valószínűséggel Traianus császár jelen lehetett a létesítmény ünnepélyes átadásán. Történeti feljegyzések szerint az uralkodó a térségben tartózkodhatott 109. június 24-én. A véletlenek folytán Edward és Michael O'Neil 2009. június 24-én, napra pontosan 1900 év múlva fedezte fel a földalatti komplexumot. A brit dokumentumfilmesek most pénzt szeretnének gyűjteni arra, hogy hivatásos régészek tárják fel a létesítményt.