A nő csontvázán nem találtak sérüléseket, és a szakértők véleménye szerint természetes halállal hunyt el húszas évei derekán egy olyan korban, amikor a születéskor várható élettartam alig érte el a 30 évet.
Szívét a mumifikálás után visszahelyezték mellkasába. Ennek fontos szerepe volt túlvilági sorsa szempontjából: a szív megmérettetése elnevezésű szertartás során az igazság mérlegének egyik serpenyőjébe az elhunyt szívét, a másikba egy strucctollat helyezték, amely Maatot, az igazságosság és a rend istennőjét jelképezte. Ha a halott szíve könnyebbnek bizonyult, mint a strucctoll, az illető méltó volt, hogy az istenek társaságába kerüljön a túlvilágon. A strucctollnál súlyosabb szív viszont egyértelműen azt jelezte, hogy az eltávozott nem élt tisztességes életét.
A CT-vizsgálat során az asszony combjai között vászonba pólyált csomagot fedeztek fel, a kutatók feltételezése szerint a belső szerveit helyezték oda. Mint Caroline McDonald, a Colchesteri és az Ipswichi Múzeum kurátora rámutatott, az Egyiptomi Birodalom korai korszakaiban a belső szerveket speciális tárolókba, úgynevezett kanopuszedényekbe helyezték, később azonban egyszerűen becsomagolták és visszahelyezték a testbe.
A kurátor a legérdekesebbnek az óegyiptomi asszony koponyáját tartja. Agyát eltávolították, majd a koponyaüregbe a jelek szerint vászondarabokat és csonttöredékeket tömtek.