A nőstény madarak csapodársága javítja az utódok túlélési esélyeit
A University of East Anglia egyetem kutatói 1997 óta befogták a Seychelle-szigetcsoport egyik tagján, Cousin szigetén élő poszáták (Bebrornis sechellensis vagy Acrocephalus sechellensis) 97 százalékát, meggyűrűzték a madarakat, vérmintát vettek tőlük, és figyelték párzási szokásaikat. A továbbiakban tíz éven át követték nyomon 160 Seychelle-szigeteki poszáta sorsát, amelyek 1997 és 1999 között keltek ki a tojásból.
A faj a Seychelle-szigeteken honos, és a szigetcsoport négy szigeten, Aride, Cousin, Cousine és Denis szigetén él. A madár hossza 14 centiméter, és mint a nádiposzáták általában, ez a faj is jellegtelen megjelenésű: testének felső része olajzöld, alul sárgásszürke. Hosszú lábai és hosszú, keskeny csőre kékes színű. A mangroveerdőkben, partvidéki erdők aljnövényzetében és pálmabozótosokban él, rovarokkal, pókokkal táplálkozik, amelyeket röptében fog el vagy a talajon gyűjt össze.
A Seychelle-szigeteki poszáták látszólag egész életüket monogám párkapcsolatban élik le, ám mint a genetikai vizsgálatok kimutatták, a leszármazottakat gyakran egy idegen nemzi, a félrelépésekből származik az utódok 40 százaléka.
Mint kiderítették, hűtlenség javítja egy specifikus géncsalád, az MHC (major histocompability complex/fő hisztokompatibilitási komplex) diverzitását, azaz sokféleségét. Ez az élőlények egyik legnagyobb és legösszetettebb géncsaládja, amelynek nélkülözhetetlen szerepe van a környezethez való alkalmazkodásban, illetve a környezet patogén hatásainak kivédésében, vagyis a betegségek észleléséért és az immunválasz beindításáért felelős. Következésképp a félrelépés eredményeként javulnak az utódok életkilátásai, hiszen szervezetük a betegségek szélesebb skálája iránt ellenálló.
Az átlagosnál magasabb MHC-diverzitás megkétszerezte a poszáták túlélési esélyeit, egy igen ritka génvariáns (Ase-ua4) pedig megötszörözte. Érdekes módon az utóbbi esetben az utódok nem feltétlenül rendelkeztek nagyobb MHC-diverzitással: a kutatók feltételezése szerint e ritka génvariáns a betegség iránti jobb ellenállóképességet biztosított, mint a kommersz MHC-gének.
Nem találtunk arra bizonyítékot, hogy a külső nemzés a gyakorlatban genetikai előnyökkel járna: mind a párkapcsolatból, mind a félrelépésből származó utódok jól teljesítettek túlélés szempontjából. A nőstények a félrelépéssel valószínűleg ily módon akarják biztosítani csemetéiknek a megfelelő esélyeket - magyarázta a kutatásokat irányító David Richardson.
Amit a brit tudósoknak nem sikerült megfejteniük az az, hogy milyen mechanizmus segítségével választják ki a nőstények a magas MHC-diverzitással rendelkező külső kapcsolatukat.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
