Ennek hátterében azok az úgynevezett antiretroviális gyógyszerek állhatnak, amelyeket a HIV-fertőzötteknek és AIDS-betegeknek életük végéig szedniük kell. A különböző anyagcsere-folyamatok összjátéka és maga az AIDS-vírus is okozhatják azonban a problémát.
Jan van Lunzen, a Hamburg-Eppendorfi Egyetem kutatója szerint azonban mindez értékelhető a HIV-kezelések sikerének is, hiszen a páciensek segítségükkel már képesek eljutni abba a korba, amikor agyi infarktus érheti őket.
Az amerikai kutatók az egész országra kiterjedő, az agyi infarktussal diagnosztizált betegek kórházi tartózkodására vonatkozó, 1997 és 2006 közötti adatait elemezték.
A HIV-fertőzött betegeknél az agyi infarktust többnyire véralvadék okozza, amely eltömíti az agyban lévő vérereket és károsodást idéz elő az idegsejtekben. Ovbiagele elmondása szerint az agyi infarktust kapott HIV-betegek átlagéletkora ötven év, azaz fiatalabbak az egyébként egészséges pácienseknél.
Van Lunzen úgy véli, az immunrendszer AIDS-vírus által előidézett aktivitása elindítja a vérerek idő előtti öregedését. Emellett köztudott, hogy az antiretrovirális gyógyszerek szedése anyagcserezavarokat és diabéteszt okozhat. A HIV-fertőzöttek között ugyanakkor átlagon felüli arányban találhatóak dohányosok. Ezek a tényezők együttvéve a szív- illetve az agyi infarktus kialakulásának nagyobb kockázatát eredményezik.
A kutatók szerint feladatuk annak felderítése, hogy pontosan milyen szerepet játszanak a folyamatban az antiretrovirális gyógyszerek. Ehhez azt is fel kell térképezni, vajon a szívinfarktus is ugyanolyan gyakran jelentkezik-e a HIV-fertőzötteknél, mint az agyi.
Az adatok szerint 2006-ban összesen 927 ezren szenvedtek agyi infarktust, közülük 1400-an voltak HIV-fertőzöttek. 1997-ben a 999 ezer szélütéses beteg között 888 volt szeropozitív.