A denevérek felismerik barátaikat és családjukat, a változó összetételű telepekben is mindig megtalálják egymást, meglepően stabil csoportokat alkotva: társas viselkedésük így az elefántokéhoz, delfinekéhez és az emberszabásúakéhoz hasonlítható - vélekednek német és svájci kutatók.
Gerald Kerth, a Greifswaldi Egyetem kutatója csapatával az Európa nagy részén elterjedt nagyfülű denevér (Myotis bechsteinii) két telepét figyelte meg öt éven át Németország déli részén. A mintegy 60 állatot mikrochippel látták el, így a szociális hálózatot 20 500 adat segítségével tudták rekonstruálni.
Az akár húsz évet is megélő nőstények nagy szerepet játszanak az adott csoport és az egész kolónia összetartásában. Az a kevés nőstény, amely csoportot váltott, mindig anyjával vagy lányával együtt tette. A kutatás nemcsak arra világított rá, hogy az állatok felismerik egymást, és évekig emlékeznek a másikra, hanem arra is, hogy a rokonság és a barátság egyaránt fontos szerepet játszik a csoportképződésnél.
A vizsgálatokat mindig április és szeptember között végezték, ugyanis nem rendelkeztek információval az állatok telelőhelyeiről. Tavasszal azonban ugyanazok az egyedek csoportosultak össze, mint az előző évben.
Egyelőre nem tudni, mi teszi lehetővé számukra egymás felismerését. Mindazonáltal megfigyelték, hogy a denevérek egymáshoz dörgölik orrukat, és ilyenkor egyedi összetételű váladékot bocsátanak ki. Lehetséges tehát, hogy szag vagy hang alapján ismerik fel egymást az állatok.
Az eredmények új fényben tüntetik fel az állatok összetett szociális rendszerei és kognitív képességei közötti összefüggést. A nagyobb agy evolúciós kialakulása egyes emlősöknél tehát nem feltétlenül magyarázható a magasabb szociális szervezettséggel.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
