Szarvascsőrű madarak ültetik át a trópusi fákat

Katrin Böhning-Gaese, a frankfurti Biodiverzitás- és Éghajlatkutató Központ (BiK-F) kutatója és csapata a szarvascsőrű madarak családjába (Bucerotidae) tartozó, Afrika legnagyobb testű gyümölcsevő mardarainak segítségével kívánt választ találni a kérdésre, hogy az erdők sokfélesége vajon azok szétdarabolódása ellenére is fenn tud-e maradni.

Egyre több erdőnek kell világszerte átadnia helyét a mezőgazdaságnak, így csupán darabkáik maradnak fenn. Egyes növények így elkülönülnek fajtársaiktól, és nehezebben alkalmazkodnak a változó környezethez, például az éghajlatváltozáshoz.

A helyhez kötött fajok ezért szállítmányozókra vannak utalva, amelyek segítik utódaik és génjeik különböző erdőterületek közti cseréjét. Ebben a madarak és más gerincesek játszanak fontos szerepet, a trópusi fák akár 95 százalékának terjedésében is közreműködhetnek.

A szarvascsőrű madarak különösen nagy távolságokra képesek elszállítani a fák magvait, mint kiderült. A megtett távolság egyrészt a madár beleiben eltöltött időtől, másrészt a repülés időtartamától függ. Ezért a szintén németországi Radolfzellben működő Max Planck Ornitológiai Intézet munkatársai különböző trópusi fák gyümölcseivel etettek szarvascsőrű madarakat, majd megmérték, mennyi idő alatt hagyják el a madarak szervezetét a gyümölcsök emészthetetlen magvai: az időtartam legfeljebb két és fél óra volt.

Második lépésként a kutatók Dél-Afrikában GPS-jeladókat rögzítettek a madarakra. A mérésekből kiderült, hogy két és fél óra alatt akár 14,5 kilométert is képesek megtenni a nehézkesnek tűnő állatok. Különösen hosszú távokat tettek meg a madarak a kevés erdőmaradvánnyal tűzdelt agrártájban. A nagy kiterjedésű erdőkben inkább rövidebb szakaszokat teljesítettek.