Őskori grillparti nyomai Hollandiában

Amatőr régész fedezett fel félszáz állati csontot (bordákat, lábszárcsontokat, csigolyákat), valamint egy megperzselődött kőpengét a Tjonger-folyó völgyében, Hollandiában. A csontokról bebizonyosodott, hogy egyetlen őstuloktehéntől származnak, amelyet a radiokarbonos vizsgálatok tanúsága szerint Kr.e. 5701-5530 táján, azaz a mezolitikumban (középső kőkorban) öltek le. Az őstulok marmagassága mindössze 134 centiméter volt, vagyis nagyon apró termetűnek számított.

"Az állatot csapdába ejtették - miután bezuhant a verembe, agyonverték, esetleg lenyilazták" - magyarázta Wietske Prummel archeozoológus, a Groningeni Egyetem docense, a tanulmány társszerzője.
Wietske Prummel kollégájával, Marcel Niekusszal apránként összerakosgatták a majd nyolcezer évvel ezelőtti történetet.

A tanulmány szerint, a vadászok, miután megölték az állatot, levágták a végtagjait és kiszívták a csontvelőt.

A zsákmányt megnyúzták, majd a tetemet széttrancsírozták, a bőrt és a nagyobb húsdarabokat félretették, hogy a közeli településre vigyék. A pattintott kőpenge nyomai a csontokon arról tanúskodnak, hogy milyen aprólékosan fejtették le a húst a vadászok.

"A bordákat a vadászok a helyszínen megsütötték, mintegy megjutalmazva magukat a sikeres zsákmányszerzésért" - vélekedett Wietske Prummel.

A lakoma helyszínén hátrahagyott kőpenge kicsorbult, ezért eldobták, és kissé megperzselődött a tűzben.

"Vadászó-gyűjtögető népesség lakta a Tjonger-folyó völgyét a késő mezolitikumban. Nagy településeken éltek, és előszeretettel vadásztak az őstulokra. A vaskorban a térség elmocsarasodott és gyakorlatilag elnéptelenedett, a terület csupán a késő középkorban kezdett ismét benépesülni" - hangsúlyozta Marcel Niekus.

Az őstulok (Bos primigenius vagy Bos taurus primigenius) a szarvasmarha kihalt őse. A pleisztocénben Európa, Ázsia és Észak-Afrika területén élt. A vadászat miatt a bronzkortól fokozatosan visszaszorult, Európában legtovább a lengyelországi jaktorokwai erdőben maradt fenn, itt 1627-ben, Ázsiában pedig a XVIII. század végén pusztult ki.

A fennmaradt képek és csontvázak alapján 160-190 centiméter magas volt, de törpeváltozatai is létezhettek. A tehenek barnák, a bikák feketék voltak, világos hátszíjjal. Félméteresnél is hosszabb, csontszínű, fekete végű szarvaik oldalt, majd előre görbültek.