Őskori vésett kövek sokaságát fedezték fel Szardínia szigetén

A menhirek (a kelta magányos kő kifejezésből) függőlegesen felállított kövek, amelyeknek szimbolikus jelentősége lehetett, más szakértők szerint határjelző kövek voltak, esetleg csillagászati megfigyelésekre szolgáltak.

A bronzkorból származó szardíniai menhirek korát ötezer évesre becsülik a szakértők. A legnagyobb kő 120 centiméter magas, de a háromszáz menhir többségét összetörték, amikor hetven éve megépítették a falat. A kövek jelentős része stilizált emberalakot formáz, a szakértők szerint egy prehistorikus szentélyből származhatnak.

A Kr.e. 3. évezredben Európa-szerte megjelentek az antropomorf (ember alakú) kövek. Szardínia szigetén is sok helyütt megtalálhatók az ilyen menhirek. A most feltárt kő némelyikének vésete tőrt ábrázol, az ábra az Alpokban lévő menhirekre jellemző. Ez azt jelenti, hogy a történelem előtti időkben Szardínia nem egy apró, a világtól elzárt sziget volt, hanem részese a kontinens kulturális áramlatainak.