Feltámadt a Lord Howe-szigeti botsáska

A Lord Howe-szigeti pálcikasáskák kb. 15 cm hosszú és 1,5 cm széles, fényes, szárnyatlan rovarok. Nappal sötét, nedves üregekben élnek, csak éjszaka merészkednek elő. A nőstény petéit üregekbe rakja le, s miután kikeltek a zöld színű lárvák, a fákon élnek tovább. A felnőtt hímek és a nőstények között a legfeltűnőbb különbség a lábuk. A hímek hátsó lába nagyon érdekes, alakja rendkívül változatos lehet. A harmadik íz erősen megvastagodott, két nagy hegyes és akár húsz apróbb fogacska van rajta.

Lord Howe-sziget

A lábak erős karmokban végződnek. A kifejlett hímek hátsó lábai szélesebbek és hosszabbak is a potrohuknál. Ezzel a fegyverzettel védekeznek, ha fogságba akarják ejteni őket. A nőstények szerényebbek, ők megpróbálnak inkább elfutni. A különleges lábú rovar sok amatőr kutató áldozata lett, akik arra voltak kíváncsiak, ha kitépik a botsáska hátsó lábait, milyen lesz az új visszanőtt végtag. Sajnos nem lesz olyan szép, mint a régi, nőies lábakkal kell továbbélnie az egyszer így megcsonkított hímnek.

A furcsa lábú ízeltlábúról, a Lord Howe-szigeti pálcikasáskáról, azaz a Phasmid Dryococelus Australis-ról, a tudósok azt gondolták, hogy 1918-ban végleg kipusztult. A század elején már nagyon kevés élt belőle, ugyanis az impozáns, prehisztorikus megjelenésű ízeltlábú gombostűre tűzve a mesés szigetet látogató turisták egyik kedvenc szuvenírje volt. A helybeli lakosok lárváit horgászcsalinak használták, de a kutatók sem kímélték, imádtak kísérletezni a hímek lábaival. A fajnak a kegyelemdöfést 1918-ban egy, a sziget közelében elsüllyedt hajó potyautasai, a patkányok adták meg.

A Lord Howe-szigeti botsáska hímje	A Lord Howe-szigeti botsáska nősténye

Ez év februárjáig csak múzeumok őriztek néhány preparált példányt belőle, ám ekkor váratlan esemény történt. Az Új-Dél-Walesi Nemzeti Park és a Wildlife Service munkatársai legnagyobb megdöbbenésükre újra élő egyedeket találtak a Lord Howe-szigeten. "Ezeknek a régóta eltűnt élőlényeknek a látványa olyan érzést keltett bennünk, mintha visszarepültünk volna egy másik korszakba, amikor ők uralták az erdők éjszakai életét ezen a varázslatos szigetcsoporton" - nyilatkozta Nicholas Carlile ausztrál tudós.

A három ízeltlábút, akik békésen ebédeltek petéik meghitt társaságában, egy cserjén találták meg a sziget legszebb pontján, a Balls Pyramid nevű kiszögellésen.