Gondolatolvasó hollók, kutyák, robotkatonák

A hatvanas és a hetvenes években szenzációszámba ment, amikor kiderült, hogy az ember közelségében lévő, például állatkerti csimpánzok megtaníthatók egy-egy szó használatára, vagy a természetes környezetükben élők különböző "szerszámokkal dolgoznak", vadászataikat is megtervezik. Aztán más főemlősök és emlősök - gorillák, delfinek, elefántok, kecskék, stb. - szintén tanúbizonyságát adták, hogy birtokában vannak néhány, korábban kizárólag a Homo sapiensnek tulajdonított mentális képességnek. Az utóbbi évek kutatásai pedig már nemcsak emlősökről, hanem madarakról is hasonlókat mutattak ki.

Kíváncsi hollók

Bernd Heinrich és Thomas Bugnyar, a burlingtoni Vermont Egyetem két biológusa hollókkal végzett hosszas kísérletsorozatot. Arra voltak kíváncsiak, miként reagálnak a madár-viszonylatban okos és szociális állatok a gyerekek elméjének fejlődésekor szintén alkalmazott tekintet-vizsgálatokra. (Általában másfél éves korunktól tudjuk követni mások nézését. Ha nem alakul ki addigra ez a tulajdonság, az autizmus, a többiek gondolkodásával szembeni teljes értetlenség egyik korai jelével szembesülünk.)

Hathónapos és négyéves hollót választottak kísérleti alanyoknak. Az állatokat - egyszerre csak egyet - rúdra ültették a válaszfallal két részre osztott szobában. A kísérletet vezető személy a válaszfaltól méternyi távolságra, azzal szemben helyezkedett el. Fejét és szemét meghatározott irányba mozgatta, tekintetével harminc másodpercig ugyanarra meredt, majd másfelé nézett, hol a madárra, hol a válaszfal mögé, hol erre, hol arra.

A kutatók megállapították, hogy a hollók követték az ember szemmozgását, sőt, kíváncsiságukban leugrottak a rúdról, s a válaszfalhoz mentek, felmásztak a tetejére, és megnézték, vajon mi lehet mögötte. Nem volt semmi különös, viszont látszott rajtuk, eltökélt szándékuk kideríteni, mit takar.

Hugin és Munin

Egy másik, Ausztriában végzett kísérlet során Bugnyar a hollók megtévesztő képességét vizsgálta. Két madarat tanulmányozott - az alárendelt szerepet játszó Hugint és az "uralkodó" Munint. Ki kellett találniuk, melyik edény tartalmazza a később jutalomként elnyert sajtdarabkákat. Hugin sokkal jobban teljesített, mint Munin. Utóbbi viszont a sajt nagy részét elhappolta előle. Azaz, a hollók képesek egymástól megtanulni, merre található a táplálék. Mindebben semmi meglepő nem volt, csakhogy Hugin új stratégiába fogott: mihelyst Munin zsarnokoskodott rajta, üres edények felé fordult, fedelüket felfeszítette, s úgy tett, mintha enne belőlük. Társa követte, mire gyorsan visszatért a sajttal teli edényhez, és folytatta lakmározását.

Bugnyar nem akart hinni a szemének. A folytatás még jobban meglepte: Munin nem hagyta magát átverni, sőt, mindezek után önállóan kereste a táplálékot. Hugin dühbe gurult_

A kísérletek azt igazolják, hogy nemcsak a majmok, vagy más emlősök, hanem a hollók is valamilyen szinten érzékelik az "amit én tudok" és az "amit ő tud" közti különbséget, hogy a másik saját észleléssel, érzésekkel és tervekkel rendelkezik.

A Harvardon kutató Brian Hare és a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetben dolgozó Michael Tomasello bebizonyították, hogy a házi kutyák - ellentétben a majmokkal - értik, ha valamire rámutatunk. Az ember állandó közelsége, speciális nevelésük megtanította őket arra, hogy "elménkben olvassanak".

Nem automaták

A kísérletek tanulsága: ellentétben korábbi elképzeléseinkkel, nemcsak az ember lát bele más gondolataiba. A mentális adottságokat illetően, a Homo sapiens és az állatvilág között nincs semmiféle törés, hanem folyamatosság állapítható meg.

Nem automaták, ahogy egyre több gép sem tűnik annak. Másként cselekednek: alkalmazkodnak, tanulnak; például a Pentagon robotkatonái megértik a parancsokat, döntéseket hoznak. Egyes szoftverek érzelmek után nyomoznak, mint a Cornell Egyetem új információfeldolgozó módszere, amerikai kutatók robotokat készítő, azaz a gépi reprodukciót kivitelező robotot terveznek.