Kreatív rajok
További Tudomány cikkek
Rajok nyomában
Ugyan évszázadok óta így funkcionálunk, ám a technológiai fejlődés lényegesen átalakítja a közösségi munkát, új jelentéssel, innovatívabb kimenetekkel gazdagítja a hálózatokat [Collaborative Innovation Network (COIN), vagy Innovative Collaborative Knowledge Networks (iCKN)].
Peter A. Gloor
Gloor "raj-felbujtónak" (swarm instigator), olyan személynek vallja magát, aki az állatvilágból, főként a szociális rovaroktól ellesett minták alapján képzeli el a hatékony, minden résztvevő számára optimális kollektív tevékenységet. 1989-ben a Zürichi Egyetemen doktorált számítástudományból, az MIT-n hálózatokat, a Darthmouth College-ban digitális stratégiákat kutat. A Massachusetts állambeli, strukturált és nem-strukturált adatokat elemző szoftverek, szolgáltatások fejlesztésére szakosodott iQuest Analytics cég elnöke. Korábban elsősorban a világhálóról történő információ-kinyeréssel, a web vizualizálásával - feltérképezésével - foglalkozott (Cybermap projekt). 2005-ben jelent meg Swarm Creativity - Competitive Advantage through Collaborative Innovation Networks című kötete.
Szerveződés, önszerveződés
"A raj-kreativitás olyan, mint egy méhkas, vagy hangyatelep" - magyarázza. "Kívülről kaotikusnak tűnhet, pedig mindenkinek megvan a maga munkája, tudja, mi a dolga, és el is végzi azt." Ez a COIN-koncepció alapja. Az innováció-hálózatokat - a múltbeli példák maximális elismerése mellett - az internet és a WWW által biztosított kommunikációs lehetőségek teszik napjaink (és a jövő) releváns jelenségévé. A világháló a rajok szerveződésének ideális eszköze és terepe. Politikusok, aktivisták egyaránt kihasználják ilyen jellegű potenciálját. A csoport egy-egy tagja individuálisan korlátozott, ám együttesen "komoly tetteket" képesek véghezvinni. Önmaguktól szerveződnek (self-organization) rajintelligenciává. Az egyének viselkedését senki nem irányítja, nincs központi vezérlés, magas a hibatűrési szint, flexibilis, robusztus, "önjavító" a rendszer.
Régi vágású menedzserek nehezen boldogulnak vele, hiszen a megoldások emergens és nem előre meghatározott, előreprogramozott módon fejlődnek ki. Inkább elfogadják, hogy az adott problémát nem tudják megoldani, mintsem, hogy a megoldást nem értsék teljesen, nem irányítsák, nem ellenőrizzék. A résztvevők nem azért dolgoznak a feltalálónak - méhkirálynőnek - mert arra utasították őket, hanem mert a fejlődés iránya és a közös cél úgy diktálja. Az ötletek és a munka nyílt megosztása exponenciálisan növeli a kreatív outputot.
Innovatív hálók
Gloor (többek között) világhálón keresztül együttműködő dzsesszzenészeket, a Wikipedia online enciklopédiát, a nyílt forráskódú szoftvereket említi példákként. Az innovatív hálózatok sikerét nyílt jellegükben, és abban látja, hogy teljesen másként működnek, mint a korábbiak (diszruptívok). A személyi számítógéppel, a WWW-vel, a Linux-szal, a repülőgéppel von párhuzamot. Ezek az újítások nem meghatározott szervezeti keretek között, hanem a hierarchikus viszonyoktól távol jöttek létre, nem szerepeltek a gondosan kidolgozott célkitűzésekben. Viszont bennük rejlik az addigi normák fejtetőre állításának, munka és életmód újradefiniálásának a lehetősége.
Elterjedésük a következő séma szerint megy végbe.
Kezdetben egy viszonylag magányos zseni dolgozik a tényleg világmegváltó ötleten. Létrehozza az első prototípust, de senki, még közvetlen környezete sem érti. Aztán előbukkan egy közösségi munkára alkalmas vezetőalkat, erősen motivált tanítványokkal. Meggyőzi követőit, kollektív képet alakítanak ki. A tanítványok fokozatosan hatnak környezetükre, mígnem egyre többen fogadják el a lassanként a hétköznapok szerves részévé váló újdonságot. A vezető és a tanítványok jelentik a kollaboratív innováció-hálózatot (COIN).
Ma már nem kell száz éveket várnunk arra, hogy egy zseniális ötlet elterjedjen - összegez Gloor.