A Deep Impact visszatér

A NASA komolyan elgondolkozott azon a lehetőségen, hogy még egy misszióra alkalmazza a Deep Impactet, mielőtt az még végképp eltűnne a világűrben. A szonda már bizonyított, és beírta magát a csillagászati könyvekbe, amikor közreműködésével a hónap elején első ízben sikerült megtámadnunk egy üstököst.

Minden esetre...

Bár az amerikai űrügynökség még nem hagyta jóvá a későbbi küldetést, a NASA illetékesei érdekesnek találják a pasadenai Jet Propulsion Laboratory tudósainak ötletét. Szerintük a szondát közelebb kéne hozni a Földhöz, hogy egy esetleges későbbi küldetést könnyebb legyen megvalósítani, írta meg az AP hírügynökség.

Andrew Dantzler, a NASA naprendszerkutató-részlegének igazgatója elmondta, hogy nem akarnak elszalasztani semmilyen lehetőséget, ennek megfelelően a későbbi misszió engedélyeztetése előtt is módosíthatják a Deep Impact útvonalát. A tervek szerint a szonda a közeljövőben (akár már szerdán) beindítja hajtóműveit, hogy olyan manőverbe kezdjen, amelynek végeredményeként 2008-ra a Föld közelébe juthat.

A hátraarc után a szonda védett módra vált, minden nem létfontosságú egységét kikapcsolja, hogy megőrizze energiáit egy későbbi utasításig. Ha elkészül az esetleges második küldetés terve, a szonda készen áll majd, hogy kövesse a parancsokat, ha nem jön utasítás, elsodródik a világűr végtelenjébe.

Történelem

A Deep Impact az előzetes terveknek megfelelően július negyedikén a hat kilométer átmérőjű Tempel 1 üstökös közelébe érkezett, és kilőtte az égitestre töltetét. A mosógép méretű, 372 kilós szerkezet helyi idő szerint hét óra előtt tíz perccel csapódott be a Tempel 1-be, hogy kiszakítson belőle egy darabot. Ennek az volt a célja, hogy, az égitest szerkezetét a szonda elemezni tudja. Az óránként 37 ezer kilométerrel száguldó lövedék becslések szerint száz méter átmérőjű krátert vájt az üstökösbe.

Az üstökös 135 millió kilométerre volt a Földtől a találkozáskor, a szondának az elliptikus pálya miatt azonban ennél jóval többet, közel négyszázmillió kilométert kellett utaznia. A találkozás előtt 24 órával az anyaszondáról levált az Impactor, és elindult utolsó, szomorú útjára. A szakításkor 864 ezer kilométerre száguldoztak az üstököstől, ami két Föld-Hold távolságnak felel meg. Az Impactor becsapódásakor az anyaszonda 8700 kilométerre volt a Tempel 1-től, aztán még 500 kilométerre megközelítette az égitestet, mielőtt végképp elhagyta azt.

Túl nagy felhő

Az Impactornak ennél komorabb sors jutott: a 37 ezer kilométeres óránkénti sebességgel végzete felé száguldó szonda egy napig tartó magányos útja során többször is módosította pályáját, hogy jó helyre zuhanjon. Az Impactor kamerái az utolsó pillanatokig rögzítették az eseményeket, az utolsó képet 30 kilométeres távolságból közvetítette a szonda, ez 3,7 másodperccel a becsapódás előtt volt.

Mivel a becsapódás után rengeteg anyag került az űrbe, a Deep Impact szondának – amikor a legközelebb volt a Tempel 1-hez – be kellett fognia szemeit (lencséit), hogy megvédje azokat a röpködő törmeléktől. Így aztán 27 percen keresztül vakon repült, a becsapódást és annak következményeit mindössze 13 percig rögzíthette a kamera. A vártnál nagyobb törmelékfelhőt azonban megakadályozta, hogy a tudósok belenézhessek az üstökös belsejébe.

A védelmi intézkedések ellenére is arra lehetett számítani, hogy a kirepülő törmelék jobban megviseli majd a szondát, de a Deep Impact meglepően jó állapotban maradt – ennek felismerése után döntöttek úgy a tudósok és a mérnökök, hogy érdemes lenne esetleg még egyszer bevetni a hősies szerkezetet.

Nincs több becsapódás

Mivel a Deep Impact csak egy töltetet vitt magával, bármilyen legyen is a következő küldetés, az nem jár majd kozmikus ütközéssel. Ehelyett a tudósok abban reménykednek, hogy a fedélzeti tudományos berendezésekkel a szonda képes lesz részletes leírást küldeni egy másik üstökösről.

A Deep Impact csapat tagjai remélik, hogy az irányváltás után lehetőség lesz arra, hogy a szondát a 85P/Boethin üstököshöz irányítsák. Ezt az égitestet 1975-ben fedezték fel, 11 évenként kerüli meg a Napot. A felfedezése óta 1986-ben volt legközelebb a Földhöz, akkor 200 millió kilométerre közelítette meg bolygónkat. De ennél is kisebb lesz a távolság 2008-ban, akkor 130 millió kilométerre suhan el tőlünk az égitest, és a kutatók is ezt az időpontot nézték ki a találkozóra.

A küldetés vezető kutatója, Michael A'Hearn szerint a lehetséges új misszió költsége alig 32 millió dollár lenne, míg az eredeti küldetés 333 millióba került – ami egyébként szintén kevésnek számított.