A másodlagos (tüneti) fejfájások

A szem, mint a fejfájás forrása fénytörési hibák kapcsán gyakran már gyermekkorban is jelentkezik, sokszor ez hívja fel a figyelmet a látás zavaraira. Felnőtteknél, különösen 40 év felett a fejfájás hátterében a fénytörés hibái mellett kötelező a szemnyomás mérése, a zöldhályog (glaukoma) kizárása céljából. A vissza-visszatérő fejfájással jelentkező beteg szemnyomását jó közelítéssel, egyszerű tapintással az elsőként észlelő orvos is tudja vizsgálni, szemnyomásfokozódás gyanúja esetén pedig eszközös mérést kell kérnie!

A felső légutak, orrmelléküregek heveny betegségei a láz okozta tompa fejfájás mellett a légutak szeszélyes eltömeszelődése, a normális ventilláció hiánya és a gyulladásos váladék pangása miatt jellegzetes feszítő fájdalmat okoznak, ami az orrmelléküregek (homloküreg, arcüreg, ikcsonti öböl) gyulladásai esetén testhelyzetváltozásra (fej előre, vagy oldalt hajtása) jelentősen erősödhet. A megoldás természetesen mindezen esetekben az alapbetegség felismerése és meggyógyítása.

Az agyhártya-agyvelőgyulladások, vérzések, sérülések kötelezően (különösen agyhártyagyulladás, vagy pókhálóhártya alatti vérzés esetén elviselhetetlen, ,,ütésszerű" hirtelen kezdődő) fejfájással járnak. Az agydaganatokra a lappangva, kis intenzitással induló, de makacs, állandósuló és fokozatosan erősödő fejfájást tartják jellemzőnek egyéb, igen változatos tünetek (szédülés, szaglás-látás-ízlelés zavarok, fülzúgás, esetleg epilepsziás rohamok) mellett. Agyrázkódás esetén az események ellentétesek: a fejfájás legintenzívebb a keletkezéskor, s fokozatosan halványul, mígnem, rendszerint 7-10 nap alatt megszűnik.

Egy érdekes (s talán nem is oly ritka) fogászati eset közlése alapján, aholis az álomtevékenység alatti fogcsikorgatás váltotta ki a rendszeres, ébredés utáni fejfájást, a szájsebészi megoldás vezetett gyógyuláshoz, s szüntette meg a beteg panaszát.

Emésztőszervi betegségek igen gyakran járnak együtt fejfájással, gyakorlatilag az egész tápcsatorna bármely szakaszának megbetegedéseit kísérheti, a leggyakoribb mégis a tápcsatorna felső szakaszának betegségeivel összefüggő fejfájás (nyelőcső, gyomor, epebántalmak, hasnyálmirigy betegségek, emésztési rendellenességek, dyspepsiák, gyomor-bél mozgás zavarai, felfújódás, stb.)

Belső elválasztású mirigyek (agyalapi mirigy, pajzsmirigy, mellékvesék, hasnyálmirigy) működési zavarai kirívóan gyakran járnak együtt fejfájással, mégha arányuk a betegségek között nem is számottevő. Ezen betegségek egy része a szisztémás vérnyomásra is kihat, s bizony, mind az alacsony, mind a magas vérnyomás önmagában is okozhat fejfájást. A hasnyálmirigy inzulintermelésének kiesésével járó ún. fiatalkori cukorbetegség a rapid kezdet mellett szinte mindig fejfájással (is) jár.

Rheumatologiai-mozgásszervi kórképek, mint például nyaki csigolyameszesedések-sérülések (rándulás, húzódás, nyakmerevség), csontritkulás többnyire tarkótáji, onnan szinte bármely irányban kisugárzó, változó intenzitású fájdalommal járnak.

Pszichés zavarok, pánikbetegség vezető tünete és legkínzóbb panasza adott esetben éppen a fejfájás lehet.

A legkülönfélébb fizikai-kémiai befolyások is gyakori okozói a fejfájásnak: szeles idő,a légnyomás változásai (fronthatások), huzatos helyen való tartózkodás, túlzott napozás (napszúrás), élvezeti szerek abúzusa (krónikus nikotinmérgezés, alkohol-koffein-drogfüggőség), szerves oldószerek-savak belégzése.

Mint látható, szinte minden okozhat fejfájást, ez a rövid cikk csak felvillantja a lehetőségeket, sőt, bizonyára ki is maradtak lehetséges kórokok a felsorolásból. Remélem az önálló fejfájás-kórképekhez hasonlóan ez a cikk is hasonlóan nagy érdeklődést és kérdéshalmazt generál, csak egyet kérek tisztelt olvasóimtól: ne kérdezzék meg, hogy mi a fejfájás maga, hiszen úgy tűnik, hogy a minden részletében tudományosan bizonyított fejfájás-teória még nem született meg.