Létrehozták a bátor egeret
A genetikusok a kísérleti egér szaglógumóját befolyásolták. A Bulbus olfactoriusnak is nevezett agyi terület a szaginger feldolgozásában vesz részt és az orr szaglóhámja, valamint a szaglókéreg között található. Megváltoztatásával az egér nem kerül sokkos állapotba, és nem menekül, amikor megérzi a macska szagát.
A genetikailag módosított egér vizsgálatakor a kutatók rájöttek, hogy az emlősök azért félnek és térnek ki a ragadozók útjából, mert szaglógumójuk születéstől fogva meghatározott, genetikus jeleket tartalmaz a ragadozó szagáról. Gyakran ezt a tulajdonságot tanult viselkedésnek hiszik, a kutatócsoport eredményei szerint ebben az esetben viszont döntően genetikus jellegről van szó: a szaglógumó idegi áramkörébe beágyazott információkról, írja az Independent.
A kutatásból kiderült, a félelem nélküli egerek idegsejtekből álló szaglógumóiban elkülönül a tanult válasz és az ösztönszerű, genetikus tulajdonságokat működtető idegpályarendszer, vagyis ez egyfelől genetikusan determinált, ugyanakkor a tulajdonság a környezeti hatások alapján, tapasztalati úton is tanulható. "Képesek voltak megtanulni a tartózkodást, és a macska láttán kondicionálódtak is a menekülésre. A macskákat jól megetettük a kísérlet előtt, nehogy felfalják a bátor egereket" - fogalmazott a kutató.
A Nature-ben publikált tanulmány a genetikusoknak nagy hasznot jelent, ugyanis segít megérteni, hogy az agy idegpályáinak hálózatai miként reagálnak a külvilág történéseire.