Férgek követik minden lépésünket

Az emberek meglepően nagy része esik át életében egyszer valamilyen féregfertőzésen, ráadásul benyelni egy ilyen élősködőt sokkal könnyebb, mint megszabadulni tőle. Az általános vélekedés az, hogy amíg nem utazunk egzotikus helyre, és ott nem eszünk nyers húst, vagy nem lubickolunk önfeledten a festői szépségű, de ijesztően fertőző őserdei folyóban, nem lehet bajunk.

Itthon sincs biztonságban

Ehhez képest Magyarországon sem ritka, ha valaki ilyen panaszokkal fordul orvoshoz. Az egyik legszélesebb körben ismert hívatlan vendég a cérnagiliszta: minden ötödik gyerek hordozza ugyanis a petéket, amik a végbél környékéről a ruhák, játékok és persze a kéz közvetítésével jut el a másik gyerek száján keresztül annak szervezetébe. Ha ez megtörtént, a féreg a folyamatos újrafertőzésről is gondoskodik, hiszen a végbélnyílás redőiben megbúvó peték könnyen a vakarózó beteg a körme alá, onnan pedig az ételbe és a közvetlen környezetében található használati tárgyakra kerül.

A betegség azonban nem vészes, alapesetben a viszketés a legnagyobb probléma, a könnyű terjedés miatt egész óvodák, gyerekközösségek fertőződhetnek meg. A jó hír, hogy a betegség az újrafertőzés megszakításával, gyógyszeres kezelés nélkül megszűntethető – a környezet fertőtlenítésével, rendszeres kézmosással, illetve a törölközők és ágyruhák gyakori (akár naponta többszöri) cseréjével meggátolhatjuk a pete visszajutását a szervezetbe. Az egycentisre megnövő fonalférget ürüléskor könnyű felismerni a székletben: a cérnavékony, fehér, legtöbbször még mozgó élősködőt nehéz bármi egyébbel összetéveszteni.

Fokozottan igaz ez a megállapítás az itthon jóval ritkábban előforduló orsóférgek esetében: a széklettel együtt ürülő, vörösesbarna élőlény akár 20-30 centis is lehet. Az interneten számos kép ábrázolja a meglehetősen durva látványt nyújtó, súlyos fertőzés tüneteit, és ha nem akarjuk, hogy kétarasznyi giliszták bújjanak ki belőlünk, érdemes odafigyelni pár dologra.

Fontos tudni, hogy az orsóféreg emberről emberre nem terjed, ugyanis a peték ugyan ürülnek a szervezetből, de egy-két hét és megfelelő környezet kell nekik ahhoz, hogy ismét fertőzhessenek. A földdel való érintkezés azonban jó lehetőséget ad nekik, ezért nem érdemes félvállról venni a földes zöldségek megtisztítását – az sosem jó jel, ha serceg a fogunk alatt a saláta. A férgekkel kapcsolatos, világszerte előforduló fertőzések nagy részéért az orsóféreg felelős, Magyarországon évente néhány tíz esetről tud az Országos Epidemiológiai Központ Parazitológiai osztálya.

Mossunk, főzzünk, hőkezeljünk!

Dr. Glatz Katalin, az osztály szakorvosa szerint a fenti két féreg a személyes- és élelmiszerhigiénia legalapvetőbb szabályainak betartásával könnyedén távol tartható. „Rendszeres kézmosás, a fertőzöttekkel való érintkezés után használata, és ha lehet, kerüljük a nyers, vagy rosszul hőkezelt ételek fogyasztását.” A rosszul hőkezelt ételek említésével jutunk el az itthon szerencsére csak elvétve előforduló galandférgességhez.

„Évente tíznél is kevesebb a hazai előfordulás, a magyar marhaállomány rendszeres ellenőrzésének köszönhetőeb” – fogalmaz Glatz doktornő, de mint mondja, azért ne bízzunk semmit a véletlenre. Ha lehet, a marhahús feldarabolása és a zöldség előkészítése között mossuk el a kést és a vágódeszkát, mert a galandféreg nem vicc. A több méteresre is megnövő, fehér, a bélrendszer falára tapadó féreg a testfelületén keresztül, diffúz módon táplálkozik, vagyis a bélnedvekben fürdőzve, abból szerves anyagokat felszívva eszik. Az állaton petékkel teli zsákok lógnak (ezekből néhány, vagy akár több ezer darab is lehet), amik egy idő után leválnak róla.

Ha ön evett mostanában tatárbifszteket, és szokatlan tüneteket tapasztal magán (lapos, téglalap alakú, fehér darabkák a székletben, hasi panaszok, görcsök), akkor érdemes orvoshoz fordulni. Szintén érdemes odafigyelni a trichinellozis tüneteire is – a kezeletlen (vagy akár a kezeltnek gondolt, házi vágásból származó, füstölt) disznó-, vaddisznó- és lóhús révén a szervezetbe kerülő féreg akár 8x10 centis májcisztát is okozhat, 2009-ben nyolcan betegedtek meg rosszul hőkezelt disznótorostól.

„Az elmúlt években egyre gyakoribb a Dirofilaria is” – folytatja dr. Glatz. A fonalférgek közé tartozó élősködő leginkább a Duna árterületén élőket, illetve a hobbijuk okán a természetben járó embereket fenyegeti, például a horgászokat. De az elmúlt tíz év alatt regisztrált negyven esetben olyan is előfordult, hogy a féreg kutyáról terjedt át az emberre. A bőrön keresztül a szervezetbe jutó Dirofilaria akár tíz centiméteresre is megnőhet, látványos bőrcsomót varázsolva az érintett területre, ilyenkor egy egyszerű beavatkozással eltávolíthatók, de az igazán szerencsétlen fertőzöttek akár a szembe, a kötőhártya alá bújt féreggel is találkozhatnak.

Nesze, gazdi, itt egy féreg

Az átlagember leginkább akkor találkozik az emberre is veszélyes férgek témakörével, ha az állattartás veszélyeiről esik szó. A lakosság legnagyobb részét a kezeletlen marha- és sertéshús problémája nem érinti, azonban a kutyák és macskák körében elterjedt orsóféreg, a Toxocara canis, ritkábban Toxocara cati, nem összetévesztendő a korábban már tárgyalt, közvetítő útján emberről emberre is veszélyes orsóféreggel), vagy a háromtagú galandféreg már sokkal valószínűbb lehetőség.

Az állat testéből a széklettel együtt távozó lárvák először mosakodás során az állat nyelvére, majd onnan a bundájára kerülnek, így az őket megsimogató gyerek vagy felnőtt a tudtán kívül is kiváló célponttá válik. A fertőzés lefolyása nagyban függ a bejutott peték mennyiségétől, ugyanis az emberben az ezekből kikelő lárvák nem fejlődnek ivarérett férgekké, hanem nekiindulnak, és körbevándorolják a testet.

Ez a vándorút okozza aztán a Toxocara esetén a vérszegénységet, a látászavart, a májnagyobbodást, ritkán a tüdőgyulladást, vagy a szembe jutva vakságot, a háromtagú galandféreg, az Echinococcus pedig a belső szervekben (májban, vesében, ritkább, de súlyosabb esetben a tüdőben vagy az agyban) kialakuló cisztákat.

Csak ritkán hurcoljuk haza

„Bár valóban léteznek veszélyes férgek külföldön, a Parazitológiai osztályhoz nagyon ritkán fut be olyan eset, hogy valaki ezeket Magyarországra is behurcolja”, mondja dr. Glatz Katalin. (A kivétel erősíti a szabályt: egyik kollégánk pár évvel ezelőtt egy Thaiföldi utazásról hozott haza egy horgasférget, amit végül a talpából távolítottak el.)

„Az elmúlt néhány évben két emlékezetes eset volt, az egyik egy halgalandférgesség, illetve egy betegben az egyiptomi vérvizelésért felelős Schistosomát találtuk meg – az előbbit a nyershal-fogyasztás mellőzésével, az utóbbit pedig az afrikai édesvizek kerülésével lehetett volna kivédeni” – mondja Glatz.

Ahhoz, hogy külföldön ne gyűjtsünk be gyomorforgató, és nem egyszer veszélyes végeredménnyel kecsegtető férgeket, az Epidemiológiai Központ munkatársa szerint legtöbbször elég, ha az alapvető szabályokat betartjuk. Ne együnk nyerset, ne együnk mosatlant, illetve úgy általában semmit, ami trágya közelébe kerülhetett, és lehetőség szerint a gyakori kézmosás közben csapkodjuk le a szúnyogokat.