Vasrúddal átszúrt koponyát modelleztek

A tudósok új lehetőséget kaptak, hogy belelássanak a hirhedt Phineas Gage fejébe. A férfi azzal lett hires, hogy 1848-ban, 25 éves korában egy 6 kilogrammos vasrúd 30 centiméter mélyen átszúrta a koponyáját, szétroncsolva az agyának bal frontális lebenyét. A balesetet egy túl korán berobbanó lőpor okozta, amellyel egy szikladarabot robantottak volna szét.

Bár Gage fejébe 25 méterről csapódott bele a vasrúd, túlélte a balesetet. Ugyanakkor kortársai és orvosa beszámolója szerint a személyisége teljesen megváltozott. A korábban nyugodt, pontos és precíz férfiből egy irritáló, profán egyén lett.

A tudósok a baleset után még több évig tanulmányozták a férfit. Ennek ellenére mai napig nincs megegyezés arról, hogy Gage agyának mekkora része károsodott – pedig ez fontos adat lehetne ahhoz, mi történik azokkal az emberekkel, akiknek károsodik a frontális lebenye, például az Alzheimer-kórosokkal.

Gage halálakor nem készült boncolási jegyzőkönyv, és mivel a koponyáját pedig sokáig nem őrizték megfelelően, állapota folyamatosan romlott. Legutoljára 2001-ben engedélyezték a vizsgálatát, az akkor elkészített komputertomográfiás felvételek hamar eltűntek az egyik amerikai korházban.

Azonban egy, a PLoS ONE tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerzői sikeresen visszaszerezték a CT adatait, segítségével pedig elkészítették a felvételek modernebb változatát, olyan agyakról készült felvételek segítségével, amelyek gazdái Gage-éhez hasonló korúak és szintén jobbkezesek voltak.

A valódi kérdés nem az, hogyan élte túl a férfi a balesetet, hanem az, hogy milyen az agy szerkezete, és hogyan vannak összekötve a különböző területei. A kutatók saját modelljük alapján úgy gondolják, Gage fehérállományának nagyjából 11 százaléka károsodott, az agykéregnek pedig 4 százaléka.

Ez lényegében azt jelenti, hogy míg az agykéreg károsodása csak Gage frontáris lebenyére terjedt ki, a zavar a fehérállomány károsodásán keresztül az egész agyára kiterjedt. Megszűnhetett a kapcsolat a bal frontális, a bal temporális és a jobb frontális kéreg között, ahogy a bal oldali limbikus struktúrák is sérültek, annak ellenére, hogy a fejébe fúródott rúd teljesen elkerülte ezeket a területeket. Ez megmagyarázza, hogy a vasrúd, amely valójában csak kis részét sebezte az agynak, hogyan lehetett ekkora hatással olyan területekre, amelyeket az egy egy másik része szabályoz.

Gage sebesülése nem sokban különbözik, a traumás agysérüléstől, vagy bizonyos degeneratív betegségektől, ezért érdemes másfél évszázaddal később is megismerni, mi is történt vele valójában.