Brutális boncolt koponya a 13. századból

A második században egy görög etnikumú római, az antikvitás egyik legismertebb orvosa, Galénosz a gladiátorok doktora lett. A gladiátorok sérülésein keresztül bepillantást nyerhetett az emberi testbe, mindez – kombinálva az állatok sokkal szisztematikusabb boncolásával –évszázadokra megalapozta az iszlám és európai orvoslást.

Galénosz leírásait egészen a reneszánszig nem kérdőjelezték meg, de akkor megugrott az emberi boncolások népszerűsége. Az orvosok azonban a középkori Európában sem tétlenkedtek, mint ahogy azt a legtöbben hiszik. Ezt támasztja alá a legrégebbi ismert európai emberi boncolás új elemzése

A jelenleg privát kézben lévő, hátborzongató példány egy emberi fejből és vállakból áll. A koponya tetejét és az agyat eltávolították. Az arcot rágcsálók harapásai és rovarlárvák csúfították el. Az artériákat egy vörös színű, fémes viasszal töltötték meg, ami segített megőrizni a maradvány épségét.

A minta preparációja meglepően fejlett. A radiokarbonos meghatározás szerint a test körülbelül 1200 és 1280 közöttiről származik, olyan korból, amit a történelemkönyvek sokszor tudományellenesnek és sötétnek emlegetnek.

Philippe Charlier, a francia University Hospital R. Poincare orvosa és igazságügyi szakértője szerint az új mintából meglepő anatómiai szakértelemre következtethetünk ebben a korban. A preparátor valószínűleg nem egyszer készített ilyen jó minőségű munkát.

Amikor a kutatók elkezdték vizsgálni a mostani leletet, arra tippeltek 1400-1500-ból származik, nem gondolták, hogy ennyire korai. A legmeglepőbb az volt, hogy a vénákat és artériákat kitöltötték mész és cinnabarit keverékével, melynek ugyanolyan színe volt, mint a vérnek.

A testet nemcsak felnyitották, aztán eldobták, hanem megőrizték további lehetséges vizsgálatokhoz, esetleg tanításhoz. Pontos személyazonossága azonban mára nem állapítható meg. A kutatók Archives of Medical Science-ben megjelent tanulmányukban arra tippelnek, hogy fogoly, intézetbe zárt személy vagy koldus lehetett. A magánkézben lévő mintát kiállítják a párizsi History of Medicine múzeumban.

A sötét középkor mítosza

Az 1800-as évek történetírói úgy hivatkoztak a sötét középkorra, amely szerintük a Római Birodalom bukásától akár az 1400-as évekig tartott, mint a barbár időszakra.

A modern történészek azonban máshogy látják a helyzetet, mivel a kutatások bebizonyították, hogy a középkor koránt sem volt annyira tudatlan.

„Jelentős tudományos haladás volt a késő középkorban, különösen a 13. századtól” – mondta a Livescience-nek James Hannam történész. A szakember szerint évszázadokig elfelejtették a középkor vívmányait, ez részben a protestánsok katolikusellenes érzéseiből fakadt, akik szerették volna úgy beállítani a kort, hogy a katolikus egyház visszatartotta a fejlődést.

Egyházi elnyomás?

A propaganda szerint a katolikus egyház tiltotta az emberi boncolást, ezzel visszafogta a fejlődést. A valóságban azonban rengeteg közösség tiltotta vagy korlátozta ezt a tevékenységet, az ókori görögöktől és rómaiaktól kezdve a korai európai civilizációkig. A boncolás azonban nem volt egyházi tilalom alatt a középkorban, sokszor a templomok rendelték el, hogy megvizsgálják, szentek voltak-e egyesek.

Az egyik első példa erre 1308-ból származik, amikor az apácák elvégezték Chiara da Montefalco boncolását, egy apácáét, akit majd 1881-ben kanonizálnak. Az apácák egy apró keresztet találtak a szívében és három epekövet az epehólyagjában, amelyet ők a szentháromság szimbólumaként láttak. Több, teljesen világi boncolásról is tudunk. 1286-ban egy olasz orvos betegségek eredetét kereste rendszeres boncolásokkal.