Kilencmillió demenciás Kínában
Egy új tanulmány szerint Kínában több mint kilencmillió ember szenvedett demenciában 2010-ben. A hongkongi South China Morning Post című lap pénteki számában közölt tanulmány szerint ezek a számok egészségügyi válsághelyzetre utalnak, különösen annak tükrében, hogy húsz évvel korábban a szellemileg hanyatló betegek száma a 3,7 milliót sem érte el. A szakértők ugyanakkor azt is megjegyezték, hogy korábban az idős korban jelentkező demenciát nem tekintették betegségnek; csak a súlyosabb esetekkel foglalkoztak, és ezek kerültek a statisztikába.
A kutatók nyolcvankilenc tanulmányt vizsgáltak át a mostani jelentéshez; ezeket 1990 óta, angol és kínai nyelven írták. Ezek alapján megállapították, hogy Kínában 2010 végén 9,19 millió demenciával küzdő beteg lehetett, és közülük csaknem 5,7 szenvedett Alzheimer-kórban. Ez azt jelenti, hogy a világ legnépesebb országában van a legtöbb Alzheimer-beteg.
A szakértők szerint ezt részben a születéskor várható élettartam gyors emelkedése is magyarázhatja. Az öregedő Kínában ma már jóval tovább élnek az emberek, mint évtizedekkel korábban. Az alacsony és közepes jövedelmű társadalmakban jellemzően ritka a demenciában szenvedők tömeges előfordulása, mivel a betegség többnyire csak 75 éves kor után jelentkezik. A jobb életkörülmények és egészségügyi ellátás a kelet-ázsiai országban hirtelen robbanást idézett elő ezen a területen is.
Felvilágosító kampányra van szükség
A tanulmány alapján a demencia gyakrabban fordul elő a kínai nők, mint a férfiak körében. A kínai statisztikai adatok szerint a nők sokkal tovább élnek, mint a férfiak; a 85 évesek 75 százaléka nő. A kínai egészségügy felkészült lenne a helyzet kezelésére, mivel a nyugati országok is csak most térnek magukhoz és kezdik megérezni a kérdés fontosságát és kezelésének költséges voltát.
A szakértők szerint fontos lenne felhívni a figyelmet a betegségre, hogy a félreértéseket és téves nézeteket tisztázhassák. Országos felvilágosító kampányokat sürgetnek, amelyek során tisztázzák, hogy a betegség igenis jelen van a társadalomban, és nem feltétlenül az öregség természetes velejárója, amivel nem lehet mit kezdeni, hanem kezelésre szoruló betegség, amely fokozott terhet rak a hozzátartozókra.