Az ebolánál is van halálosabb kór

Bár itthon jelenleg nem kell tartanunk az ebolától, a világban valóban nagy a baj, hiszen még nem látni a járvány végét, és az Egészségügyi Világszervezet szerint elképzelhető, hogy az eddig ismertnél több áldozatot szedett már a vírus. Mindenesetre jó tudni, hogy a most tomboló vírus egyáltalán nem a leggyilkosabb a világon ismert és jelenleg is aktív nyavalyák közül. Valójában úgy is nagyobb eséllyel vészelhető át a még veszélyesebb kollégáinál, hogy nincs még rá hivatalos ellenszer.

Összeszedtünk öt olyan betegséget, amelyeknek az ebolánál magasabb a halálozási aránya – természetesen nem azért, hogy relativizáljuk a jelenlegi veszélyt, hanem hogy el lehessen helyezni a most pusztító vírus elleni küzdelem hatékonyságáról szóló híreket. Mivel nem áldozatszámokkal akarunk dobálózni, hanem összehasonlítani, melyik betegség ellen milyen eséllyel küzd a megfertőzött beteg, nézzük előbb, mit lehet tudni az ebola hatékonyságáról.

Nem egyértelmű, pontosan milyen halálozási arány jellemzi a mostani járvány okozóját, lévén ennek megállapítását több dolog is befolyásolja. Nem egyértelmű egyrészt megállapítani, hogy hány fertőzött van, mert a tünetek eleinte nagyon általánosak, ezért könnyű összetéveszteni őket más betegségekkel. Másrészt sok függ attól is, mikor kezdik kezelni a betegeket, és milyen színvonalú kezelés áll rendelkezésre.

Az sem mindegy, hogy a klinikailag igazolt esetekkel számolunk-e, vagy az ebolagyanús, de még nem megerősített betegeket is beleszámítjuk a statisztikába. Ráadásul még folyamatban lévő járványról van szó, ami szintén nehezíti a számításokat, hiszen sok esetben még nem tudható, hogy a betegnek sikerül-e meggyógyulnia. Az afrikai helyi egészségügyi szervezetek szerint pedig még jelentősen megugorhat az áldozatok száma, mert sokan félnek orvoshoz fordulni a tüneteikkel.

Az biztos, hogy számszerűen a legtöbb áldozatot eddig mind közül a mostani ebolajárvány szedte, és a vírus öt változata közül a most is aktív, EBOV (korábban zairei ebolavírus) nevű a legveszélyesebb. De míg a korábbi ebolajárványok során a fertőzöttek 66,6 százaléka halt meg, a WHO legfrissebb adatai szerint ez a szám most 54,6 százalék (55,1 százalék, ha csak a már igazoltan ebolás eseteket számoljuk). Mindenesetre a WHO szerint a valós arány maximum 50-90 százalék lehet, tehát nézzünk öt olyan betegséget, amelyek 90 százalék körüli halálozási aránnyal pusztítanak.

Veszettség

A jól ismert betegségről talán nem is gondolták volna, hogy milyen nagy arányban végződik halállal. A veszettség agyvelőgyulladást okozó vírusfertőzés, emberre túlnyomórészt veszett kutya harapásával terjed át. Megelőzhető védőoltással vagy a harapás után néhány órával kapott kezeléssel, de ha az áldozat már elkapta, a halálozási arány a 100 százalékhoz közelít.

Azért csak közelít, mert 2004-ben egy Jeanna Giese nevű amerikai lányt az orvosai mesterséges kómába juttattak és ott gyógyszerekkel látták el, mert azt feltételezték, hogy a veszettség által okozott agyi működési zavarok késleltethetők, ha ideiglenesen leállítanak bizonyos agyi funkciókat, így időt nyerhetnek az immunrendszer számára, hogy leküzdje a vírust. A kísérlet bejött, és bár újra kellett tanulnia járni, a lány meggyógyult és a főbb agyfunciói is sértetlenek maradtak. Azóta még két beteget sikerült megmenteni a veszettségből a Milwaukee protokoll néven emlegetett módszerrel.

A tünetek jelentkezése változó, de általában a fertőzés után 2-12 héttel kezdődnek. Eleinte influenzaszerűek, aztán a paralízistől az álmatlanságon át a paranoiáig és hallucinációig fokozódhatnak. Évente több mint 60 ezren halnak bele, főleg Afrikában és Ázsiában.

Tüdőantrax

Az antrax vagy lépfene kórokozója a Bacillus Anthracis. Elsősorban ez is állatokra veszélyes, emberre fertőzött hús evésével, sérült bőrrel érintkezve vagy belélegezve terjedhet át. Utóbbi eset, vagyis a tüdőantrax a legveszélyesebb, mert bár antibiotikummal kezelhető, csak akkor van esélye a betegnek életben maradni, ha néhány órán belül megkapja a gyógyszert. Amit nehezít, hogy a tünetek eleinte itt is influenzához hasonlítanak, a fulladásos halál csak néhány nap után következik be. Akkor viszont az esetek 85 százalékában.

A lépfene egyébként szerencsére elég ritka, amiért mégis nagy valószínűséggel hallhattak már róla, hogy kedvelt bioterrorista fegyver, ilyen levelet kapott például 2001-ben több amerikai politikus és újságíró, öten meg is haltak az akció következtében.

Tüdőpestis

Bár elsősorban a középkor rettegett betegsége volt, még ma is évente 1-5 ezer pestises megbetegedést jelentenek (nagy részüket Afrikából), ebből 100-200 végződik halállal. A leggyakoribb változata a bubópestis, de a tüdőpestis sokkal veszélyesebb: kezeletlenül szinte 100% a halál esélye. Négyféle antibiotikummal is visszaszorítható, de csak ha a beteg nagyon hamar, 20-24 órán belül megkapja a kezelést.

Mindhárom pestisfajtát a Yersinia pestis nevű baktérium okozza, ebből következik, hogy csak a fertőzés helye különbözteti meg őket: a bubópestis a nyirokrendszert, a szeptémiás pestis a vérkeringést, a tüdőpestis pedig a légutakat támadja meg. Ez kétféleképpen kapható el: közvetlenül, vagy a szeptémiás pestis átterjedésével a vérből a tüdőszövetre. Lázzal és fejfájással kezdődik, de gyorsan véres köhögésbe, mellkasi fájdalmakba és tüdőgyulladásba torkollik. A légzés végül 2-4 nap alatt teljesen leáll.

Takonykór

A viccesen hangzó név nagyon ritka, de annál halálosabb kórt takar. A takonykór elsősorban ló- és szamárbetegség, amelyet a Burkholderia mallei nevű baktérium okoz, de más állatokra és emberre is átterjedhet. Minden esetben a felső légutak nyálkahártyáin kialakuló fekélyek és más sérülések formájában jelentkezik.

Ennek a betegségnek is több fajtája ismert, a véráramban terjedő változat esetében a halálozási arány megfelelő kezelés nélkül 95, kezeléssel 50 százalék, tüdőbe kerülve pedig 90 illetve 40 százalék. Emberek között nagyon ritka, az Egyesült Államokban például 1945 óta nem fordult elő, de Afrikában, Ázsiában, a Közel-Keleten és Közép- és Dél-Amerikában manapság is fel-feltűnik.

Bár a takonykór nem olyan ismert, mint a lépfene, hasonlóan gyilkos, ezért ezt is próbálták fegyverként használni: az első világháborúban a németek főleg az ellenséges erők lovait, a másodikban a japánok már embereket is támadtak vele, de az USA és a Szovejtúnió is folytattak ilyen kísérleteket.

Elsődleges amőbás meningoencephalitis (PAM)

A lista leghosszabb nevű szereplője a Naegleria fowleri nevű amőba által okozott agyvelő- és agyhártyagyulladás. Melegebb édesvizekben és elhanyagolt medencékben fordulhat elő, ahol a gyanútlan fürdőzők orrán keresztül feljut egészen az agyig, ott pedig olyan súlyos gyulladást okoz, amely egy-két hét alatt halált okoz. Csak vízből orrba jutva veszélyes, se a fertőzött vizet lenyelve, se emberről emberre nem terjed.

A tünetek eleinte enyhék (láz, fejfájás, hányinger), később zavartság, egyensúlyi problémák vagy hallucinációk jelentkeznek. 1932 óta az Egyesült Államokban 132 fertőzésről tudnak a kutatók, ebből mindössze hárman maradtak életben, és a halálozási arány világszerte is a 100 százalékhoz közelít.

Mivel az amőba a meleg vizet szereti, a globális felmelegedés miatt elképzelhető, hogy az eddiginél északabbra is feltűnik majd. Ugyanakkor hiába fordul elő már most is világszerte, nem minden esetben fertőző, és a kutatók még ma sem tudják, pontosan min is múlik, hogy veszélyes-e.