Már megvan a módszer, amivel legyőzhető a rák

Ma a rákot legtöbbször sugárral vagy kemoterápiával és műtéttel kezelik, de már vannak célzott terápiák is. Ezek még gyerekcipőben járnak, de hatalmas lökést kaptak a molekuláris diagnosztika megjelenésével. Nagyon töményen így lehet összefoglalni, hol tart most a világ a rákellenes küzdelemben. Nem baj, ha még nem egészen érti a mondatot, elmagyarázom.

• A rák genetikai eredetű betegség.
• Az embernek 24 ezer génje van.
• Ebből mai tudásunk szerint 550 hozható kapcsolatba a rákkal;
• közülük 138 hibája kifejezetten rákot okoz (úgynevezett driver).

A molekuláris diagnosztika segítségével a kutatók azt akarják elérni, hogy az összes génhiba esetén legyen célzott terápia ami a hibás gént kiiktatja. 24 ezerből sem az 550, sem a 138 gén nem tűnik olyan soknak. De van egy kis baj:

• A rákkal kapcsolatba hozható géneknek összesen 200 milliárd kombinációja lehet.
• Az 550 génben 2,1 millió egyedi génhibát találtak eddig, és bár vannak olyan gyógyszerek, amelyek több génhibára is hatnak egyszerre, mégis nagyon sok célzott gyógyszerre lesz szükség.
• Egyelőre 40-50 személyre szabott, adott génhibát javító, már forgalomban lévő, és több mint 200 kísérleti stádiumban lévő gyógyszer van, ami az 500 rákkal kapcsolatba hozható gén közül 50-60-nál jelent megoldást.

Az információmegosztás gyorsulásával azonban az utolsó két szám nagyon gyorsan javulhat, azaz egyre több beteg juthat majd olyan kezeléshez, ami meggyógyítja őt.

A hiba az ön génjében van

Hogyan működik ez az egész? Először érdemes az alapvető fogalmakat röviden tisztázni. A sejteket mikroszkóppal vizsgáljuk, ez a patológia. Szövettan, ha a szöveteket vizsgáljuk. Citológia, amikor sejteket látunk a mikroszkóp alatt. A következő szint a sejteket felépítő molekulák, és az alkotórészeik, a fehérjék, nukleinsavak vizsgálata.

„A molekuláris diagnosztika tágabb definíciója a sejtek, szövetek molekuláris szintű vizsgálata. A hétköznapban leggyakrabban a nukleinsavak vizsgálatát értjük alatt, azaz a DNS-t és az RNS-t. Ezek vizsgálatára külön molekuláris diagnosztikai módszerek vannak, mivel nem láthatóak már: biokémiai módszerekkel dönthető el, hogy egy molekula jelen van vagy nincs” – magyarázza Peták István, a Oncompass Medicine tudományos igazgatója. 

Ehhez a leggyakoribb módszer az úgynevezett szekvenálás: a DNS-molekulát nukleotidok építik fel, ezek sorrendje maga is információt hordoz, ezt a sorrendet például úgy lehet megállapítani, hogy fluoreszkáló festékekkel jelölik a nukleotidokat, mindegyiket más színnel. Ha elhaladnak egy érzékelő előtt, az látja, hogy melyik színről van szó, így le tudja olvasni.

Nagy áttörést hoztak az új generációs szekvenálók, amik nem egyesével vizsgálják a molekulákat, hanem akár több millió DNS-molekulát tudnak párhuzamosan vizsgálni.

Ez 2008-tól akkora áttörést hozott az orvostudományban, mint a mikroszkóp felfedezése.

Innentől lehetséges több száz gén, génszakasz párhuzamos vizsgálata vagy akár teljes genomok vizsgálatára. 2003-ban a Human Genome Project keretében szekvenálták az emberi genomot (az emberben található összes gént), 2008-tól pedig ezt már egyénenként, személyre szabottan is el lehetett készíteni. Az első, akivel megtették, James Watson, a DNS-molekula egyik felfedezője volt.

„Ez a rákkutatás szempontjából azért izgalmas, mert a DNS-molekula mutációi hozzák létre a daganatokat. Ma már tudjuk, hogy 500 ilyen molekula van, amiben hiba lehet. Ahhoz, hogy egy betegben meg tudjuk mondani, melyik okozta a daganatot, mindet meg kell vizsgálni. Ez ma már lehetséges is több országban" – mondja Peták.

Az okot szüntetik meg

A rák ellen bevetett egyik leggyakoribb módszer, a kemoterápia a rákos sejtek osztódást gátolja. Az osztódás viszont csak a következménye annak a génhibának, ami a DNS-ünkben van. „Amióta molekuláris diagnosztikával meg lehet mondani, hogy konkrétan melyik gén hibája okozta az osztódást, megjelentek olyan gyógyszerek, amik oki terápiát adnak. Ezek hasonlítanak az antibiotikumra, mert azok is a kór okát gátolják: amikor egy tüdőgyulladást antibiotikummal kezelünk, akkor a tüdőgyulladást kiváltók okot gátoljuk, nem a gyulladást csökkentjük” – mondja Peták.

Ezekkel a kezelésekkel viszont az a gond, hogy csak akkor hatnak, ha a konkrétan az az egy gén okozta a hibát, amire a gyógyszert kifejlesztették. „Emiatt teljesen személyre kell szabni a terápiát, mert ha ötszázféle génben lehet hiba, akkor annak az esélye, hogy véletlenszerűen beletalálunk a célpontba, ha a vakon használjuk a célzott gyógyszert, nagyon kicsi” – mondja.

Peták szerint az 500 gént csak a legnagyobb onkológiai centrumokban vizsgálják – meg akarják tudni, mik a hibák, és vagy van rá gyógyszer, vagy nincs, de ha nincs, akkor is tudják, mi a gond, és lehet, hogy 1-2 év múlva már lesz rá terápia. A másik lehetőség – és ezzel ért ő is leginkább egyet –, hogy csak azokat a géneket vizsgálják, amelyekre már most van terápia. „Az a baj, hogy gyakorlatilag van a világban 40-50 célzott hatóanyag forgalomban, de több mint 200 van klinikai fejlesztés alatt. Arra van bizonyíték, ha valaki beteg, és nincs forgalomban célzott gyógyszer a génhibájára, akkor úgy jár a legjobban, ha részt vesz egy olyan vizsgálatban, amit pont arra fejlesztenek” – mondja a kutató.

Ez még nem a végleges megoldás

Peták szerint ma a rákos betegeknél a gyógyulás alatt az öt év feletti tünetmentességet értik, amit most nagyon nehéz elérni műtét nélkül. „Gyakori az, hogy egy sikeres kezelés után egy-három éven belül kialakul egy új, rezisztens klónja a daganatnak. A probléma az, hogy a DNS-ben folyamatosan jönnek létre új mutációk, és lehet, hogy van olyan sejt a szervezetben, amiben nem egy génhiba van, hanem 2-3, így kialakulhat rezisztencia. Erre az lesz a megoldás, ha tudunk majd kombinációkat alkalmazni, de ezek a fejlesztések csak most indultak el”.

Már forgalomban is vannak olyan gyógyszerek, amelyeknél bizonyos génhiba esetén nagyon jó a válaszadás, azaz a betegek jól reagálnak a kezelésre: egy daganat zsugorodásának vagy eltűnésének akár esélye 80-90 százalék is lehet célzott terápiánál, ami nagyon hatékonynak számít, és általában a melléhatás is kevesebb.

A statisztikák szerint a egyelőre a betegek 70-80 százalékánál azonosítható pontosan a génhiba, de csak harminc százalékuk fér hozzá megfelelő terápiához, és ebből is csak minden harmadik reagál különösen jól a kezelésre. Tehát végül csak a betegek 5-10 százalékának lesz jelentős haszna a molekuláris profil meghatározásából. 

Nem csodáról van szó, de az biztos, hogy tudományos bizonyítékok vannak arra, hogy a betegek legalább 5-10 százaléka jobban jár a célzott kezelésekkel

– mondja Peták, aki szerint azt látni kell, hogy a betegek nagy részének egyelőre nem tudnak segíteni. De ha pontosan diagnosztizálják, előfordulhat, hogy rövid időn belül lesz hatóanyag pont az ő betegségére is. Ráadásul, akik nem reagálnak jól a kezelésekre, azok is hozzájárulnak a gyógyszerek fejlesztéséhez, ha klinikai vizsgálatban vesznek részt: adataikból megállapítható, milyen típusra nem való melyik gyógyszer, így nem kell ugyanazokat a vizsgálatokat többször elvégezni, előbb lehet végigmenni a rengeteg genetikai kombináción.

A jó hír, hogy az emberi gének száma, bár magas (24 ezer), azért véges, ezért a rákgének száma is véges (550), és a kombinációk száma is az. Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb az összes génhibára lehet majd gyógyszert készíteni.

Gyakorlatilag ez egy mennyiségi probléma: túl sok kombináció van, de csak idő kérdése, hogy mindet legyőzzük. Évről évre egyre több betegnek tudnak az onkológusok majd segíteni

– mondja Peták.

Egyelőre elég drága

A célzott kezelések és a molekuláris vizsgálatok jelentős problémája, hogy nem olcsók: egy laboratórium felszerelése is több százmillió forint, emellett a vegyszerek is drágák.

• Egy gén DNS-vizsgálata 50-60 ezer forint körül van a világon mindenhol.
• 2-3 gén már 100-150 ezer forint.
• 50 vagy annál több gént kell vizsgálni, hogy a most a világon elérhető összes hatóanyaghoz kapcsolódó gént megnézzük. Az új generációs technológiák miatt ennek a költsége nem arányosan növekszik, de így is 700-800 ezer forint lehet egy kezelés számlája, az összes gén vizsgálta az összes szolgáltatással együtt pedig akár egymillió forintba is kerülhet. Az USA-ban leggyakrabban használt génpanelek költsége 5-7 ezer dollár.

De a célzott gyógyszerek még drágábbak és ezért valójában a jól kiválasztott terápián még spórolni is lehet. Különösen akkor, ha a hatóanyag még csak klinikai vizsgálatban van, mert akkor térítésmentes. Tehát megfelelő informatikai háttérrel a sokgénes molekuláris vizsgálatok a biztosítóknak rentábilisak lehetnek. Addig is Peták szerint a beteg orvosa javasolhatja, hogy csak olyan géneket nézzenek a laboratóriumban, amihez a kezelés már most, utazás nélkül elérhető, így ki lehet válogatni 3-4 gént, és ilyenkor csak pár százezres a vizsgálat költsége. A gének kiválasztásához szükséges konzultáció térítésmentesen elérhető.

A kutató szerint az a kérdés, hogy a vizsgálatokból és az informatikai szolgáltatásokból mit fog fizetni a biztosító. „Nyugat-Európában is inkább csak a magánbiztosítók fizetik ezt. Azokban az országokban, ahol már a rutin része, az 50 gén az általános biztosítási körben van. Idővel mi is ebbe az irányba próbálunk araszolni” – mondja.