Egymillió évnyi fotoszintézist égetünk el évente

De komoly lehetőség van az általában hanyagolt napenergiában is. Pálfy Miklósnak, a napelemekkel foglalkozó Solart-System Kft. ügyvezetőjének előadásából kiderült, hogy Magyarországra annyi napenergia érkezik be évente, amennyiből 2900 évig lehetne ellátni villamos energiával az országot változatlan fogyasztás mellett. Ha a szóba jöhető felületek - autópályák vonala, épületek teteje, kihasználatlan domboldalak - tíz százalékára telepítenénk napelemeket, az éves szükséglet 12-szeresét tudnánk biztosítani, 400 ezer megawatt teljesítményt nyújtó naperőmű működne az országban. Amennyiben csak annyi napenergiát akarunk, amennyit elhasználunk, akkor elég lenne 200 négyzetkilométernyi napcellát felépíteni, mondta el Vass Imre, a Szegedi növénybiológiai intézetet vezetője. De a professzor közölt egy másik hatásos adatot is: egy óra alatt annyi energia érkezik a Napból a bolygóra, amennyit egy évben elhasználunk.

Van bőven

Pálfy Miklós szerint jellemző adat, hogy két négyzetméternyi területre érkezik be annyi napenergia, amennyivel egy átlagos (2500 kilowattóra fogyasztású) háztartást működtetni lehetne. Ezzel szemben alig 35 kilowatt kapacitás működik az egész országban, ami viszont évente a nemzetközi trendeknek megfelelően 40 százalékkal nő.

Persze nem mindegy a bázis: világszerte 10 gigawattnyi napenergia-kapacitás működik, ennek a fele az Európai Unióban, azon belül is főként Németországban. Az egy főre eső legnagyobb napenergia-kapacitás azonban Luxemburgban van, 60 watt fejenként, ami egy laptop működtetéséhez bőven elég. Persze a technológia elterjedésében kulcsszerepet játszik annak ára, ami nem változik annyira, mint az kívánatos lenne: 2001-ben még 5,4 dollárba került egy wattnyi kapacitás, 2004-ben már csak 4,2 dollárba, mostanra azonban újra 4,8 dollárig emelkedett az ár a nagy kereslet miatt. Ugyanakkor az új technológiák és a kínai gyártók egy dollár/wattos árral kecsegtetik a piacot.

Jean-Claude Muller az Institut d'Electronique du Solide et des Systémes munkatársának előadásából kiderült, hogy a 70-es években elérhető 10 százalékos hatékonyság mára 35 százalékig növekedett, tehát egy négyzetméternyi cellából 3,5-szer annyi energiát tudunk kisajtolni laboratóriumi körülmények között. Ezeknek a paneleknek az ára ma még százszorosa az ipari mennyiségben gyártható, 10-15 százalékos hatékonysággal dolgozó panelekének, de a fejlesztések folyamatosan átszivárognak a piaci termékekbe.

Sokan azonban ellenzik a napelemeket, néhány zöld szerint túl nagy terhelést jelentenek a környezetre nézve, hiszen legyártásuk és feldolgozásuk közel sem környezetbarát, ráadásul az sem biztos, hogy képesek egyáltalán annyi energiát megtermelni, mint amennyit előállításuk igényelt. Muller szerint ez butaság: egy kilowattóra megtermelt villamos energiára 20 gramm széndioxid-kibocsátás jut a napelemek esetében, míg a fosszilis energiáknál ötvenszer ennyivel, egy kilóval kell számolni. Ráadásul rentábilis a szerkezet, nagyjából két év alatt megtermeli azt az energiamennyiséget, amennyibe előállítása került, miközben garantáltan 25 évig, de akár 40 évig is üzemképes marad. A termelés éppen ezért világszerte nő, és a trendeket figyelembe véve 2030-ra 330 gigawattos villamosenergia-kapacitást jósolnak a szakemberek, ami a magyar villamosenergia-szükséglet hetvenszerese.

Égessük el

Vass Imre professzor szerint a napelemeken kívül persze van még egy mód a napenergia felhasználására: a fotoszintetizálás, ami kiemelkedő, 30 százalékos hatékonysággal köti meg a napfényt, de azt a kutató is elismeri, hogy a növények elégetése biomassza-erőművekben csak rövid távú megoldás lehet. Túl azon, hogy a módszer nem csökkenti érdemben a környezetszennyezést, a jelenlegi élelmiszer-áremelkedésben is szerepe van annak, hogy egyre több gazda kezd energianövények termelésébe, ami már középtávon is éhséglázadásokhoz vezethet. A megoldást azok a gyorsabban növő, igénytelen növények jelenthetik, amelyeket olyan területen is lehet termelni, ahol az étkezéshez használt növényeket nem.

Mindenesetre gyorsan kell lépni, mert a meglévő készletek végesek: egy év alatt egymillió évnyi fotoszintézis eredményét égetjük el, és nem is túlságosan környezetkímélő módon. Az elmúlt évezredekben megfigyelhető volt a levegő szén-dioxid-tartalmának ciklikus, százezer évente ismétlődő, ötven százalékos emelkedése, majd visszaesése, a mostani emelkedés azonban száz százalékos, ami alig száz év alatt jött össze.