Az élet keletkezésének új elmélete szerint először csupán élettelen sejtek jelentek meg az ősóceánok fenekén - különböző vas-szulfid-tartalmú kőzetekben - és azok csak később telítődtek élő molekulákkal.
Hatalmas vitát váltott ki tudományos körökben az élet keletkezésének az az új elmélete, amely szerint a Földön megjelent első sejtek nem élők, hanem élettelenek voltak, és a felszín helyett a sötét óceánok mélyén jöttek létre.
Konvektív áramlatok
Az új elgondolás hirdetői, William Martin, a düsseldori egyetem kutatója és Michael Russell, a glasgow-i környezetkutató intézet munkatársa szerint először csupán élet nélküli sejtek jelentek meg az ősóceánok fenekén - különböző vas-szulfid-tartalmú kőzetekben - és csak később telítődtek élő molekulákkal.
Az élet keletkezéséről eddig vallott elmélet szerint a Föld őslégkörében lejátszódott kémiai reakciók hatására alakultak ki az élet alkotóelemei, amelyekből később létrejöttek az első sejtek. Martin és Russel új elgondolása szerint azonban az élet a földkéregben lezajló hőáramlások (konvektív áramlatok) kémiai következménye, és ilyen folyamatok elsősorban sziklás, nedves bolygón mehettek végbe.
Hidrotermikus folyadék
A kutatók úgy vélik, hogy az óceánokból a földfelszínen keresztültörő, oxigénben, cianidban, szulfidokban és szén-monoxidban gazdag hidrotermális folyadék olyan hatást gyakorolt a mikroszkopikus vas-szulfid-üregekre, hogy azok élettelen sejtként működve nem engedték visszaáramlani a vízbe az alkotóelemeket, és megfelelő környezetet biztosítottak a molekulák kémiai reakcióihoz, amelyek azután elvezetettek az élet kialakulásához - olvasható a BBC internetes oldalán.
Martin és Russel elmélete azt is jelentheti, hogy a Naprendszerünkben lévő bolygók és a körülöttük keringő holdak némelyike rideg, kietlen és az élet szempontjából tökéletesen alkalmatlan felszíne ellenére mégis magában hordozza az élet csírájának lehetőségét.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
