Elme és gép

Az egészen pontosan 1632 oldalas munka (Mind and Machine: A History of Cognitive Science) az 1977-es Mesterséges intelligencia és természetes ember (Artificial Intelligence and Natural Man) és az 1990-es A kreatív elme (The Creative Mind) után a szerző harmadik nagyhatású kötete. Boden a téma elismert szaktekintélye – a Sussex Egyetemen ő alapította a Kognitív és Számítástudományi Iskolát.

A kognitív tudományt történelmileg a behaviorizmus elleni reakció keltette életre: a patkánykísérleteiről elhíresült, viselkedéselvűségen alapuló pszichológiai irányzat olyan szubjektív fogalmakat igyekezett száműzni, mint például a figyelem, az észlelés vagy az emlékezés. Az elmében játszódó folyamatokat túl statikusan, túl tárgyszerűen közelítette meg.

A kognitív felfogás az emberi információfeldolgozásra összpontosít: gondolkodásra, érzékelésre, érzelmekre, nyelvre, kreativitásra, tanulásra, és mindezeken keresztül az állati és a mesterséges intelligenciára is.

Boden elsősorban azt tanulmányozta, hogy a kognitív tudomány milyen számítástudományi válaszokat talált az elmével kapcsolatban leggyakrabban feltett kérdésekre: mi az? Hogyan működik? Mi tette lehetővé a létrejöttét, miként fejlődik? Mi a tudatosság? Lehetnek-e a gépek tudatosak? Miben különbözik az agy és az elme? Milyen fontos szerepet tölt be a tanulás vagy a nyelv?

A könyv első öt fejezete történelmi áttekintést ad, és olyan szereplőket vonultat fel, mint Descartes, Kant, Babbage, Turing, Neumann János vagy a neurális hálókat megalapozó Warren McCulloch és Walter Pitts. A biológia és pszichológia behaviorizmusból kognitív megközelítésbe váltását a szerző egyértelműen forradalomnak tartja.

A kognitív tudományt az ötvenes évekig, George A. Miller információelméleti szemléletéig, Jerome Bruner az érzékelést proaktívnak és nem reaktívnak tartó elméletéig, Herbert Simon és Allen Newell logikai tételbizonyító programjáig és Noam Chomsky korai generatív grammatikai munkásságáig vezeti vissza. A témakörrel foglalkozó első egyetemi központot 1960-ban, Brunner és Miller alapította a Harvardon.

Boden szerint a mesterséges intelligencia, mint tudományos diszciplína létrejötte és az 1956 óta eltelt ötven esztendő alatti eredményei folyamatos ösztönző hatást gyakorolnak a kognitív kutatásokra. Ezzel szemben, meglepő módon kevés olyan antropológiai munka született, amely jelentősen befolyásolta a szakterület fejlődését. És a kezdeti lelkesedést követően, miután egyértelművé vált, hogy nyelvi szerkezetek és nem pszichológia jelenségek vizsgálatára alkalmas, a kognitív kutatók elfordultak a generatív grammatikától is.

Boden két (különösen a korai időket jellemző) ellentétes MI trendet különböztet meg: a speciális programnyelvekben (LISP, PROLOG, stb.), szakértői rendszerekben kikristályosodó az elképzeléseket és célokat explicit, nyelvszerű reprezentációkkal kifejező állításalapút, illetve a főként neurális hálókkal ábrázolt implicit, konnekcionista szemléletet. Mindkettőnek megvoltak az előnyei és a hátrányai. A gyakran igen heves viták az Egyesült Államok kormányának támogatási politikáját is jócskán befolyásolták. Boden a konnekcionizmus mellett tör lándzsát. (Ugyan kevésbé egyértelműen, de az amerikai kormány szintén így tett a nyolcvanas években.)

A legfrissebb fejlemények – VR-rendszerek, ágensek, CYC – a tizenharmadik fejezetben kerülnek bemutatásra, míg a maradék négyben számítógépes és kognitív idegtudományokról, mesterséges életről, filozófiai vonatkozásokról, valamint a jövőbe mutató ígéretes törekvésekről olvashatunk.