![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)
Visszatérhetnek az óriás-szitakötők
További Tudomány cikkek
-
Bekövetkezett, amitől sokan tartottunk, az elmúlt 154 év legmelegebb júliusa volt az idei
- Egy budapesti gimnazista tűzheti ki a magyar zászlót az Északi-sarkon
- Az utolsó egyiptomi dinasztia idejéből származó műkincseket találtak
- Véletlenül megtalálták a kopaszodás ellenszerét
- A marihuána segíthet leszokni egy másik kábítószerről
Az Arizonai Állami Egyetem, az Argonne-i Nemzeti Laboratórium és a Közép-nyugati Egyetem kutatói több mint tíz éven keresztül vizsgáltak több rovarfajt. Kísérleteik nyomán ellentmondtak annak a korábbi teóriának, amely szerint a földtörténeti ókor karbon korszakában élt hatalmas rovarok a dinoszauruszok és a madarak megjelenése miatt tűntek el. A tudósok szerint az oxigén az oka mindennek.
Körülbelül 300 millió évvel ezelőtt madárnyi méretű szitakötők és más óriásbogarak uralták az eget. Akkoriban sűrű erdők és nagyra nőtt páfrányfélék borították a szárazföldet, és ezek rengeteg oxigénnel látták el a légkört - magyarázta a kutatókat vezető Jon Harrison az Amerikai Fiziológiai Társaság egy ülésén. A karbon korban a levegő 35 százalékát oxigén alkotta, a jelenlegi 21 százalékkal szemben. Harrisonék azt vizsgálták, hogy milyen összefüggésben van az oxigén a rovarok méretével.
Légcsövesek
A rovarok több pici légcsővel, egész légcsőrendszerrel rendelkeznek, és ezek közvetlenül szállítják az oxigént az állat különböző testtájaira. A kísérletekben részt vevő legkisebb rovarfaj két milliméteres, a legnagyobb négy centiméteres volt. Az állatokat röntgensugarakkal átvilágítva a kutatók arra jutottak, hogy minél nagyobb egy rovar, testtömegének annál nagyobb hányadát - a nagyobb bogarak esetében akár 20 százalékát - foglalja el a légcsőrendszer. Ezzel együtt egy másik kísérletben gyümölcslegyeket tenyésztettek 10 generáción keresztül különböző oxigénkoncentrációjú légterekben. Minél nagyobb volt az oxigéntartalom, annál nagyobbra nőttek a legyek.
Mivel a légcsőrendszer a jelenlegi oxigéntartalom mellett egy ponton túl már nem nőhet tovább, határt szab a rovarok méretének - ugyanakkor a több oxigén nagyobb légcsőrendszert és nagyobb példányokat eredményez. A tudósok kiszámolták, hogy ma körülbelül 6 inch (valamivel több mint 15 centiméter) az a határ, aminél nagyobbra már nem nőhet rovar.
Hetvenöt centi a rekord
![](http://index.hu/cikkepek/0610//tech//cincerkicsi.bmp)
Ezt az értéket visszaigazolja a valóság is. A jelenleg ismert legnagyobb rovarfaj, az óriáscincér (Titanus giganteus) nagyjából ekkorára nő meg, legnagyobb talált példánya 16,7 centiméteres volt. Ez a Dél-Amerikában élő cincérfaj egyébként igen ritka és veszélyeztetett, mivel a bennszülött indiánok előszeretettel fogyasztják a lárváit. Azonban az óriáscincér is törpe a valaha élt legnagyobb rovarhoz, a Meganeura nevű szitakötőhöz képest: az ő szárnyfesztávolsága a 75 centit is meghaladhatta.
Harrisonék szerint ha olyan környezeti változások történnének, amelyektől drasztikusan megnőne Föld légkörének oxigéntartalma, arányosan nőnének a rovarok is, és akár az óriás-szitakötők is visszatérhetnének. Elismerte ugyanakkor, hogy erre jelenleg nincs sok esély.
![](https://indexadhu.hit.gemius.pl/redot.gif?id=nSCbubuYpDWJZLZs0TssLrbt33Lk5kbipuiZrkg89G3.g7/stparam=skrjjshgja/fastid=eeorncrnbsilkneetelidigetojp/nc=0)