Mesekönyvbe került a pingvinszéklet-tanulmány
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Tudomány cikkek
A pingvinek székletürítési technikájának leírásáért egy magyar fizikus, Gál József nyerte el a vicces kutatási eredményekért járó IgNobel-díjat. Német kutatótársával fotók alapján a széklet röppályájából és konzisztenciájából arra a következtetésre jutottak, hogy a pingvinek az embernél tapasztalt nyomóerő négyszeresével tisztítják bélrendszerüket. Gál József elárulta, hogy egy erősáramú vezetékeket forgalmazó vállalat felfigyelt a széklettanulmányra, és hogy egy ausztrál ismeretterjesztő mesekönyvbe is bekerült.
Mit érzett, amikor megtudta, hogy kutatótársával együtt elnyerte a pingvinek székletürítési teljesítményével kapcsolatos kutatásáért az IgNobel fődíját?
Örültem neki, bár azelőtt nem hallottam erről a díjról. Hivatalos értesítést még nem is kaptam, annyi történt, hogy nyáron írtak egy emailt, amiben azt kérik, adjam meg a postai címem és küldjek egy fotót.
Az utóbbi napokban sokat olvashattunk a díjról, illetve hogy magyar kutató az egyik nyertes, mégis kevés szó esett Önről. Mivel foglalkozik?
Gál József
Fizikus vagyok, és alapvetően optikával foglalkozom. Az ízeltlábúak látása a fő kutatási területem, ez a kutatás, amivel a díjat nyertük, csak egy kitérő volt. Egy ideje mérnökként dolgozom egy vállalatnál, a tudomány csak hobbiszinten maradt meg.
Hogyan került kapcsolatba a kutatásvezetővel, Victor Benno Meyer-Rochowval? És egyáltalán, hogy jött a pingvinek ürítésének fizikájával foglalkozó kutatás ötlete?
A finn oului egyetemen ismerkedtünk meg, én ott jártam kutatóként, Meyer-Rochow pedig a brémai egyetem mellett ott is dolgozott. Már a hatvanas évek óta kutat az Antarktiszon, azóta tulajdonképpen minden évben járt ott. Érdekesnek találta a pingvinfészkek körüli széklet-mintázatokat, és a kilencvenes évek elején, amikor éppen ott járt, fotókat készített. Megkért, hogy számítsuk ki mekkora nyomással zajlik az ürítés, 2003 végén írtuk meg az említett tanulmányt.
A kutatás módszertana annyiban merült ki, hogy a fotókat elemezték?
Számításokat végeztünk, viszkozitást mértünk. Meyer-Rochow a helyszínen is végzett méréseket, még a fotózás idején, másfelől Európa legnagyobb madárparkjában, a németországi Walsrode-ban is vizsgálódtunk. Ott viszont sajnos nem voltak pingvinek, ezért kormoránok és pelikánok székletét elemeztük. Végül is az a lényeg, hogy hallal táplálkozó madár legyen.
Ki támogatta a kutatást?
Senki, saját érdeklődésünkből végeztük el, nem pályáztunk senkinél. A vágy és a kíváncsiság vezérelt bennünket, hogy megismerjük a világot.
Említette, hogy a tudomány már csak hobbi az életében. Ha pénzt kapna, hogy olyan kutatást végezzen, amilyet csak akar, mit vizsgálna?
A kutatás
Még 1993-ban történt, hogy Victor Benno Meyer-Rochow, a Brémai Egyetem kiválósága az Antarktiszra érkezett, és elcsodálkozott azon, hogy a repülésre képtelen szárnyasok milyen dinamikusan ürítenek. Fényképezett, filmezett, aztán a felvételeket évekkel később megmutatta diákjainak, akiket szintén lenyűgöztek a pingvinfészkeket körülvevő ürülékcsíkok. A tudós ekkor jött rá, hogy egy eddig alulkezelt problémával áll szemben, ezért elhatározta, hogy leleplezi a pingvinben uralkodó nyomásviszonyokat. Kutatásaiban egy magyar kutató, Gál József segítette.
Fotók segítségével a széklet röppályájából és konzisztenciájából arra a következtetésre jutottak, hogy a pingvinek 60 kilopascal nyomással lökik ki magukból székletüket. A csodálatos madarak tehát az embernél tapasztalt nyomóerő négyszeresével tisztítják bélrendszerüket. Bár természetesen a pingvinek fizikai adottságai is számítanak a hatótávolság szempontjából, a tanulmányból kiderül az az alapigazság, mely szerint fontosabb a nyomás, mint a kloáka átmérője. Ez a felfedezés pedig meghozta a sikert, a német-magyar kutatópáros a fődíjat nyerte el az itteni idő szerint október hetedikén, péntek hajnalban megrendezett díjátadó ünnepségen.
A szúnyogok polarizációlátásával foglalkoznék. A vérszívó szúnyogoknak a szaporodás idején vízhez kötött az életük. Az a feltételezésem, hogy nem a csillogásáról vagy fényességéről ismerik fel a vizet, vagyis nem a fényérzékelés, hanem fénypolarizáció alapján találják meg. Olyan felületet keresnek, ahonnan polarizált fény verődik vissza. Bár azt már tudjuk, hogy a szúnyogok szeme alkalmas a polarizációra, a gyakorlatban még soha senki nem vizsgálta, hogy valóban így tájékozódnak-e. Ráadásul szúnyogok elleni fénycsapdák szempontjából is fontos lenne az eredmény.
Az IgNobelt vicces kutatási eredményekért adják. Maguk, kutatók is szórakoztatónak találták a kutatás tárgyát?
Persze, de azért komolyan vettük, nem ökörségeket írtunk le. Ez afféle l'art pour l'art kutatás volt, mert ugye nem sokan tudják hasznosítani. A tudományért magáért csináltuk, érdekesnek találtuk a témát. Viszont miután megjelent, felkeresett bennünket egy új-zélandi cég, ami erősáramú villanyvezetékeket gyárt, hogy küldjük el nekik a tanulmányt, mert problémájuk van abból, hogy a madarak a székletükkel szennyezik a vezetékeket, és azok meghibásodnak.
Tehát ezek szerint piaci célokra is felhasználták a pingvines vizsgálatot? Akkor mégis van gyakorlati haszna.
Azt nem tudom, hogyan használták fel, mert miután elkérték az anyagot, nem jelentkeztek többet. De egy gyerekeknek szóló ausztrál ismeretterjesztő sorozatban is felhasználták, egy mesekönyvszerű kiadványba, a gyerekeknek érthető módon leírták a kutatást, és küldtek is egy példányt a füzetből.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
