Gamma-kitöréseket a tudomány szerint neutroncsillagok ütközése vagy magukba omló feketlyukká változó csillagok produkálják. Ilyenkor körülbelül tíz másodpercig nagyenergiájú pulzusok röppennek szerteszét.
A csillagászok által észlelt kitörések eddig más galaxisokból származtak, ha viszont a Tejúton söpör végig egy ilyen hullám, az komoly pusztítást okoz.
Végzetes
Adrian Melott, a tanulmány szerzője szerint, egy hatezer fényéven belül bekövetkező gamma-kitörés a földi életet túlnyomórészt elpusztítaná.
"Nem tudjuk pontosan, hogy mikor történt ilyesmi, de biztosak vagyunk benne, hogy megtörtént és nyomot hagyott." - mondja a csillagász.
Egy ilyen gamma-lökéshullám leradírozná a Föld ózonpajzsát, a felszínt pedig megpirítanák a Nap halálos ultraviola sugarai. A számítógépes modellekben az ózonréteg fele hetek alatt megsemmisült és tíz százaléka öt évvel később is hiányott.
A szimuláció alapján kiderült, hogy egy ilyen esemény nyomán tengerfelszín közelében élő planktonok és egyéb kreatúrák kipusztultak, amit ugyancsak megsínylenek a tápláléklánc mélyebben élő résztvevői.
Hol a gamma?
Korábban, a tudósok úgy gondolták, hogy egy jégkorszak okozta az Ordovíciumban bekövetkezett tömeges kipusztulást. Egy gamma-robbanás hasonló következményekkel jár: gyors és masszív pusztítást követően a felszíni hőmérséklet jelentősen csökken.
Az aggódó tudósok csillagászati műholddal szeretnék tovább tanulmányozni a titokzatos gamma-kitöréseket. Mivel hirtelen történnek és rövid ideig tartanak, a tudósok némi szerencsével havonta egy gamma-kitörést észlelnek.
A Nasa májusban tervezi felbocsátani a Swift műholdat, amely egyszerre az égbolt hatodán fürkészi a kitöréseket. Ha minden jól alakul, a műhold heti két-három robbanást kaphat el.