'Itt nincsenek ufók'

Tekintse meg leleplező fotóinkat

Miután mégis átverekedtük magunkat a KFKI biztonsági személyzetén, leülünk az intézet területén irodát bérlő cég tárgyalójában. "Itt nincsenek ufók, itt nincs semmi, ami lebeg" - szomorít el bennünket első mondatával Rozsnyay Viktor, a gravitációs hajtóművet fejlesztő GCT Kft. ügyvezetője, de azért mi továbbra is lopva fürkésszük a helyiséget, hátha mégis. Elvégre ezen a helyen törheti meg Einstein hegemóniáját egy csapat magyar tudós. Akik heten-nyolcan vannak, közli Rozsnyay.

Na de mit csinálnak konkrétan a tudósok? Hát gondolkodnak és próbálják megérteni, mi az a gravitáció, de még egészen kis csészealjakat sem esztergálnak, magyarázza a világ egyetlen gravitációs kutatócégének feje, aki hangsúlyozza, hogy ő nem tudós, hanem üzletember. Fehér köpenyes, szúrós tekintetű, magas homlokú férfiakat vizionálunk, amint egy hosszú asztalra könyökölve gondolkodnak, de az objektum területét nem nézhetjük meg, így az is lehet, hogy oldott karibi hangulatban folyik az agymunka.

Rozsnyay elmondja, hogy hatodikos kora óta, húsz éve foglalkozik a témával, később tíz évet az Egyesült Államokban töltött, ahol sikerült támogatókat szerezni a kutatásokhoz. Mikor hazatért, megkereste általános iskolai barátját, hogy váltsák valóra a gyermekkori álmot. Az azóta eltelt öt év alatt 1,2 millió dollárt öltek a projektbe.

Tizenöt gramm

Na de mégis, a sok elméleti kutatás közben csak volt már valami konkrét kísérleti eredményük is? Igen, vágja ki Rozsnay, egy kísérlet során egy 15 kiló össztömegű műszer súlya 15 grammal csökkent. Vadul osztunk fejben, miközben azt is megtudjuk, hogy a súlycsökkenésre elvileg nincs magyarázat, azaz a CGT Kft. elmélete szerint mégis.

Az igazi bomba ezután pukkan el az egyébként igen jellegtelen helyiségben: Rozsnyay csak úgy szőrmentén megemlíti, hogy a kutatások melléktermékeként sikerült kifejleszteniük a szobahőmérsékleten szupravezető anyagot. Akkor hagyják abba az egészet, hiszen úgyis dőlni fognak a milliárdok, vetjük fel, de a főnök meglepetésünkre szinte lesöpri a kérdést azzal, hogy a szupravezető csak egy eszköz a Cél elérése érdekében, így számukra nem is annyira fontos.

Újabb kérdésünkre az üzletember megerősíti, hogy egész kis mennyiségben konkrétan elő is tudták állítani a szobahőmérsékleten szupravezető anyagot. Még a szenzáció hatása alatt szédelgünk, amikor Rozsnyay megemlíti a másik "mellékterméket", a szupergyors akkumulátortöltő eljárást is, mellyel tíz perc alatt bármilyen akku feltölthető.

A csodatöltőt kényszerből dobták össze, amerikai kutatásaik közben ugyanis plazmaberendezéssel dolgoztak, ami hamar leszívta az akkukat, így jól jött volna egy igazi gyorstöltő. Ez utóbbi technológiát szabadalmaztatták is, és - Rozsnyay elmondása szerint - számos multinacionális nagyvállalat érdeklődik iránta, de az ügyvezető szigorú felszólításának engedve neveket itt nem közölhetünk.

Nem ufók

Klikk a képre!

Leginkább persze azokra a - Rozsnyay által korábban említett - "gyakorlati eredményekre" vagyunk kíváncsiak, amik alátámasztják a Nobel-békedíjáról világhírű Andrej Szaharov hatvanas évekbeli elképzelését, amelyből kiindulva létre lehetne hozni a járműveket hajtó mesterséges gravitációs mezőt. Az elmélet szerint a gravitáció annak a "súrlódásnak" az eredménye, melyet a nullponti energiamezőbe, más néven kvantumvákuumba be- és abból kilépő atomi és szubatomi részecskék okoznak, magyarázta korábban az ügyvezető. Elképzelésük szerint egyes részecskéknél kontrolláltan is elő lehet idézni a ki- és belépést ebbe a nullponti energiamezőbe, így létrehozható a mesterséges gravitációs mező.

Szaharov nem volt elismert fizikus, és az egész súrlódásos teória valójában az ellenzéki kiállása miatt tisztelt tudósnak csak egy felvetése volt, nem pedig valamilyen kidolgozott elmélet, ismeri el az ügyvezető, de az eddig kísérletek szerinte igazolták a negyven éves felvetést. Bár ezeket még több ezerszer meg kell ismételni, utána pedig független kutatókkal is le kell ellenőriztetni, Rozsnyaynak nincsenek kétségei afelől, hogy a dolog működik.

Nem helyénvaló azonban ufókat vagy repülő csészealjakat emlegetni a kutatásukkal kapcsolatban, hangsúlyozza Rozsnyay, hiszen azokhoz annak semmi köze. Kérdésünkre, hogy akkor miért ábrázolják honlapjukon csészealj formájúnak a megépítendő járművet, az ügyvezető közli, hogy a repülőnek mindenképpen forgásszimmetrikusnak kell lennie. Felvetésünkre, hogy miért nem teljesen mindegy a formája, hiszen úgysem hat rá a nehézkedés, tömören annyit felel: "Titok". További érdeklődésünkre azért rávilágít a kulcsfontosságú részletekre: "Ez visszamegy az atomi rendszerekhez, hiszen az atomok is gömb alakúak és a Föld is".

Vagy Einstein, vagy ez

A kiegyensúlyozott tájékoztatás reményében megkerestük a fizikai kutatóintézet egyik munkatársát is. "Ha az általános relativitáselmélet igaz, márpedig majdnem száz éve senki sem cáfolta, akkor ez így nem működhet" - véli Lukács Béla, a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetének tudományos tanácsadója, aki egyébként az áltudományok ellen küzdő Tényeket Tisztelők Társaságának is tagja.

Einstein elmélete szerint a súlyos és a tehetetlen tömeg megegyezik, és ezt már számos kísérlet is megerősítette. Ha pedig a relativitáselmélet igaz, akkor egy test súlyát csak a tömegével együtt lehet csökkenteni, magyarázza a fizikus, tehát "vagy az általános relativitáselmélettel van baj, vagy ezekkel a kísérletekkel".

"Ha a tömeget is csökkentik, akkor persze lehetséges - teszi hozzá -, de nem hiszem, hogy ez laboratóriumban megoldható lenne." Asztrofizikai körülmények között elképzelhető, hogy egy test tömege csökkenjen, magyarázza Lukács, ez megtörténhet például egy fekete lyukba hulló testnél: feltételezhető, hogy ez a test energiát kezd el sugározni, és az energiavesztéssel a tömege is csökken.

"Persze az általános relativitáselmélet is csak egy elmélet, így meg is dőlhet, de én ebben a pillanatban inkább Einsteinre fogadnék" - teszi hozzá a fizikus.

Mi mélyen elítéljük a szerencsejátékokat, így nem fogadunk, inkább hazafelé vesszük utunkat. A nukleáris létesítmény kijáratánál még gyorsan átvizsgálják a csomagtartót, talán azért, hogy nincs-e nálunk egy kisebb mennyiségű hasadóanyag, reklámszatyorban. Szerencsére nincsen, így háborítatlanul elhagyhatjuk a komplexumot, és az erdei úton visszatérhetünk biztonságos, meghitt szerkesztőségünkbe.