További Tudomány cikkek
Ortodox kereszt egy tetemre tetoválva |
Günther von Hagens professzor saját fejlesztésű tartósító eljárással konzerválja a holttesteket, amelyeket azután Körperwelten, azaz Testvilágok című kiállításán világkörüli turnén mutat be. A plasztinációnak nevezett eljárás lényege, hogy a bomlás előtt álló test folyadéktartalmát műanyagra cseréli le, ezáltal stabilan időtálló, szagtalan és némi utószínezéssel rendkívül élethű "szobrokat" hoz létre a testekből.
A jelenleg Berlinben állomásozó galéria több mint 200 darabból áll, egy részük tudományos jellegű metszetként, másik felük egészalakos szoborként, amelyek inkább már művészi kategóriába sorolhatók.
Lábakelt halottak
Időtálló, szagtalan szobrok |
A német professzor igyekezett megnyugtatni a tévéműsorral felkavart közvéleményt, a szállítmány minden egyes darabja még életében írásban járult hozzá, hogy kipreparálva a tudományos művész galériájába kerüljön. Von Hagens szerint mintegy 3400 donor van már várólistáján, és naponta öt felajánlás érkezik.
Az orosz egyetem rektora az NTV-nek elmondta, a testek alapanyagát rabok, hajléktalanok és a kórházban felejtett idősek képezik, de minden egyes példánnyal el tudnak számolni. Dr. Hagens a televíziónak nyilatkozva bejelentette, hamarosan ismertető előadásokat fog tartani Oroszországban azoknak, akik hajlandóak lennének felajánlani elhasznált testeiket.
Von Hagens rajongói Berlinben transzparensekkel vonultak fel , miszerint "a saját test felajánlása nem bűn". Kiállítása körbeutazta Németországot, Ausztriát, Svájcot, és megfordult Japánban is, öt német városban összesen több mint kétmillió látogatót vonzott.
Mindenről a nehéz gyermekkor tehet
Günther von Hagens |
Az egyetemen 1977-re fejlesztette ki rendhagyó mumifikáló eljárását, a plasztinációt. A technológia lehetővé teszi, hogy a korábbinál jóval tartósabb, könnyebben kezelhető, vizuálisan pedig soha nem látott részletességgel, a témához mérten gyomorral könnyebben viselhető tetemek álljanak a tudomány szolgálatába. Aki már látott formalinban megbarnult, konzerv öregembereket, netán még melegében a boncasztalra került testeket, annak nyilvánvaló a különbség, kábé mint a mekdonaldsz fotói és végtermékei között.
Von Hagens addig csiszolgatta a dolgot, amíg a plasztinációval a néhány éve vele turnézó élethű testeket sikerült előállítani. A tudomány mai állása szerint egy test kipreparálása három évig is elhúzódhat. Ezt Németországban és Kínában végzik.
Tudományos szórakozás
A Testvilágok kiállítás célja a prospektus szerint, hogy "megmutasas a test belsejének csodáit", és hogy látogatói képbe kerüljenek saját testükkel kapcsolatban is. Bár a professzor szerint a galéria egy része valóban bevágható a "tudományos szórakozás" kategóriájába, ő modern Leonardo da Vinciként inkább művésznek tartja magát.
"Egyetértek azokkal a véleményekkel, hogy szenzációs vagy akár szenzációhajhász a kiállítás", nyilatkozta nemrégiben, "mivel minden ritkaság szenzációsnak számít. Ezt egyáltalán nem tartom zavarónak, hiszen az emberek erre jönnek be, hogy azután a megdöbbenésük helyét átvegye a párbeszéd".