Io, a színes hold

Az eredeti küldetését évekkel túlélő Galileó jól viselte a Jupitert környező erős sugárzást, és az elmúlt hétvégén három repülésben nyolcszáz kilométerre közelítette meg az Iót. A szondáról érkezett képek egy mérges gázfelhők, óriási hegyláncok, és lávafolyamok szabdalta pokoli világot mutatnak.

A felszínen játszódó kémiai reakciók rendkívül színessé teszik a bolygó felszínét. A folyamatosan működő vulkánok vöröses színű ként lövellnek, amely a felszínen stabilabb kémiai állapotba rendeződve sárgává válik. A folyékony láva 1650 fokos, míg nem is oly messze mínusz 160 fok van - a Naprendszerben ez a legnagyobb felszíni hőingás.

A Jupiter és a másik tizenöt hold gravitációs ereje között örlődő Ión negyvenkét óránként váltja egymást az apály és a dagály. Ez körülbelül kilencven méteres szintkülönbség-változást jelent, ami tengeriek hiányában baromi nagy földrengésként értendő.

Az Io átmérője 3630 kilométer. Az égitest durván akkora, mint a Hold. A folyamatos tektonikai dúlás során a vulkánok nyolcvan kilométeres magasságig lövellik a lávát, amely javarészt a Jupiter tömegvonzásába kerül. Az Io átmérője emiatt a Naprendszer keletkezése óta körülbelül két kilométerrel csökkent.

A tudósoknak egyelőre fogalmuk sincs, hogy mi történhet a hold felszíne alatt, hogy egyáltalán milyen vastag a kéreg. A tíz mérföld magas hegyláncok mindenesetre meglehetősen vastag, teherbíró kérget feltételeznek. A Galileo kutatást vezető csillagász, Alfred S. McEwen becslése szerint a bolygó története során négyszázszor olvadt fel teljesen. Talán négyezerszer.