Second-hand jövő a Millenárison

Kellemetlen, esős, szeles időben indultunk fotós kollégámmal, barátommal (ugye nevezhetlek így, Pista?) a Jövő Háza ünnepélyes megnyitójára a Millenárisra.

Najó, kezdem újra.

Kovács Kálmán informatikai miniszter, egy magabiztos kisfiú és egy seggnyaló robot nyitotta meg pénteken a Millenárison a Jövő Háza futurisztikai kiállítást.

"A jövőnk sokféle, és ez jó. De csak egy közös jövőnk van" - mondta a miniszter.

"Jó napot kívánok. Az önök jövője vagyok" - mondta a kisgyerek, aki Harry Potterre hasonlított.

"Szeretettel köszöntöm Kovács Kálmán miniszter urat" - mondta a robot, aki a kisgyerekre hasonlított.

Kopott import

A múltból a Millenárison ragadt, legalább 50 éves átlagéletkorú közönség a kisfiút nem sokkal később a miniszter ölében látta viszont, amint egy kislánnyal együtt hármasban kipróbálják az egyik installációt, amely egy greenbox segítségével virtuálisan az űrbe repítette őket, a minisztert meg a kisgyereket. A megnyitót további humán elemek színesítették, volt közöttük egy jézusruhás-bőrsarus ember, aki a hallba installált minihomokozóban tajcsizott, meg egy másik, aki őrült tudósnak tettette magát egy iskolai tábla segítségével, sikertelenül.

A kiállítás jelentős része import: látható egy kiszolgált francia eredetű pszeudojátszóház, a "L'esprit informatique", egy a dán Experimentariumból behozott agybemutató (The Brain), és a British Council által kiállított szíves installációegyüttes, a középpontban egy kipróbálhatós anyaméhvel és gyanús folyadékban konzervált szívekkel. Fájdalom, hogy az importfelhozatal még jóindulattal is használt benyomást kelt, mert milyen jövő már az, amelyben a számológépek billentyűiről lekopott a felirat, a fakockákon elhalványult a festék; és főleg milyen jövő, ahol az igazi izgalmat a Microsoft produkálja?

Mert érthető ugyan, hogy a megnyitó kopaszodó, őszülő halántékú rajongóit elsősorban a Gagarin földre érkezéséről készült, vitrinbe dugott archív fotók kötik le, de a célközönség, a gyerekek valószínűleg a "Microsoft home"-ban, a "jövő otthonában" ejtőznek majd, és próbálgatják, milyenek lesznek, ha felnőnek. Nos, eláruljuk: a jövő felnőttei intelligens házban élnek majd, amelyben számítógép vezérli a villanyoltást és a redőnynyitást, de ők minderre fittyet hányva döglenek a bőrkanapén, és plazmatévén Xboxoznak, már ha hihetünk a Microsoft-féle jövőképnek.

Csupa fehér eklektika

Ahhoz képest, hogy a Jövő Házára épületfelújítással együtt úgy hárommilliárd forintot költött az állam, nem is olyan rossz az egész. A közönségnek biztosan tetszeni fog a szintén Microsoft-powered Boeing 737-es szimulátor, illetve a három önjáró, beszélő hostessrobot, amelyeknek egyike megnyitotta a kiállítást. A tér átlátható és izgalmas (igaz, ez nem eredeti, ez a múlt öröksége), és fehérben úszik minden, mert a főépítész Tenke István ars poeticája szerint a jövő színe a fehér. A Jövő Háza azonban az összhatást tekintve meglehetősen eklektikusra sikeredett, kicsit olyan, mint a San Franciscó-i Exploratorium, kicsit olyan, mint a szomszéd házban a Csodák Palotája, kicsit meg mint a linzi Ars Electronica - kicsiben. A fő szervezőelem mintha a képernyő lenne, az egyes alkiállításoknak - Mars-bázis, Utópiák, kortárs magyar művészek digitális alkotásai - elengedhetetlen eleme egy böszme monitor, plazma vagy lcd, aztán azon vagy ez van, vagy az, vagy interaktív a cucc, vagy már lefagyott, vagy az XP default képernyővédője fut rajta, vagy soha nem is volt interaktív. Vagy már leöntötték egy pohár pezsgővel.

De nem baj, ez az igazi. A jó értelemben vett és izgalmas útkeresés.

A Jövő Háza keddtől pénteig reggel 9-től este 6-ig, szombaton 10-től este 9-ig, vasárnap 10-től 7-ig látogatható a budapesti Millenáris Park B épületében. A belépő felnőtteknek 1000, gyerekeknek 700 forint. A kiállítás a szomszédos Csodák Palotájával együtt is látogatható, a kombinált felnőttjegy 1500, a gyerekjegy 1000 forintba kerül.