A ragadozók látásához igazítja álcáját a kaméleon
Devi Stuart-Fox és kollégái, a Melbourne-i Egyetem kutatói egy erősen veszélyeztetett törpekaméleonfaj, a Dél.Afrikában őshonos Bradypodion taeniabronchum színváltó képességét vizsgálták. Ez az aprócska állat milliszekundumok alatt képes megváltoztatni a külsejét. A tudósok nyolc hím és nyolc nőstény példányt fogtak be, faágakra helyezték az állatokat, majd a kaméleonok két jellemző ragadozója, a Fiskal gébics nevű madár és a mérges falakó kígyó élethű modelljeivel közelítettek feléjük.
A kutatók a kísérlet közben spektrométerrel mérték a háttér és a kaméleon színárnyalatait, és azt tapasztalták, hogy az állatok sokkal inkább felvették a környezet színeit, amikor azt hitték, hogy gébics leselkedik rájuk, mint amikor kígyót észleltek a közelükben. Stuart-Fox és társai ezután mindkét ragadózó látását lemodellezték, és arra jutottak, hogy a kaméleon mégis jobban elrejtőzik a kígyó elől, mivel a kígyónak viszonylag rossz a színlátása. A kísérletből úgy tűnt, hogy a kaméleonok is tudják ezt, és nem is próbálkoznak annyira beolvadni a környezetük színeibe, ha mérges falakó kígyót látnak.
A tudósok azt is észrevették, hogy a kaméleonok fakóbb színeket használnak, ha kígyó elől rejtőznek el. "Ez valószínűleg azért van, mert míg a madarak fentről, sötétebb háttér előtt próbálják kiszúrni a kaméleont, addig a kígyók általában alulról támadnak, és ilyen helyzetben fényesebb a háttér" – fogalmazott Stuart-Fox.
Más állatoknál is megfigyeltek már, hogy a ragadozókhoz igazítják védekező reakcióikat: a kaliforniai ürge például a farkának vérkeringését szabályozva zavarja meg az infravörös fényt is érzékelő kígyókat. Stuart-Foxék voltak azonban az elsők, akik az állati mimikriben figyeltek meg ilyen különbözőségeket.