Kenguruevésre bíztatja az ausztrál kormány a lakosságot

A bárányok és tehenek emésztés közben jelentős mennyiségű környezetszennyező gázzal terhelik a légkört. A fingban és böfögésben található metán ugyanis üvegházhatású gáz, ami főként szerves anyagok bomlásakor, így például az állatok bendőjében lévő fű és széna bomlásakor szabadul fel.

Ross Garnaut közgazdász jelentése szerint azért érdemes inkább kengurut tenyészteni és enni, mert emésztőrendszere nem termel annyi metánt.

Bendőmentán

Az üvegházhatású gázok emissziókereskedelmének részleteire is kitérő hatszáz oldalas jelentésében arról ír, hogy a környezet érdekében szükséges az ausztrál mezőgazdaság és étkezési szokások gyökeres megváltoztatása. Az ausztrál farmereknek be kell kapcsolódniuk az üvegházhatású gázok csökkentésébe: amennyiben túllépik az ajánlott határértéket, meg kell fizetniük a kibocsátás árát.

Az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Bizottsága (IPCC) mérésekre és a tudományos szakirodalomra alapozott becsléseket ad ki arra vonatkozóan, hogy különböző fajok emésztése során mennyi metán távozik. A mérés egyszerű: a tehenet (vagy juhot vagy rénszarvast) légmentesen záródó, úgynevezett respirációs kamrába vezetik, ahol az állat természetes életmódját megközelítő feltételek között eszik, alszik, éldegél. A kutató méri a kamrába vezető levegő összetételét és azt is, ami onnan távozik. Így jön ki az a levegőkémiai adat, amivel az állat hozzájárul a légkör üvegházgáz-tartalmához. A tejelő tehén esetében ez az arány évente 90-110 kg metánt jelent.

Garnaut professzor jelentése szerint a bárányok és a lábasjószágok bendőgőze, és a tartásukhoz, itatásukhoz szükséges energia olyan mértékű, hogy érdemes lenne helyettük alternatív, kisebb terhet jelentő húsfelhasználási módok után nézni. Véleménye szerint a kengurutartás és -evés lenne a megfelelő megoldás.

Állateledel

"Ausztráliában hatvanezer évig a kenguru volt a fő húsforrás. Újra annak kellene lennie", fogalmazott. Egy kutatást is idéz, amely szerint az lenne ideális, ha 2020-ig hétmillióval kevesebb szarvasmarha, és 36 millióval kevesebb bárány lenne Ausztráliában. Ez alatt a tizenkét év alatt a kengurupopulációt 34 millióról 240 millióra lehetne növelni, ezzel csökkentve az üvegházhatású gázok kibocsátását.