Kemény mellbimbókkal a kőolaj ellen

Az aszfalt némán hörög, tágítja a szomjhalál. A levegő vibrál a horizonton, ördögszekér szalad át az úttesten, a távolban egy légy zümmögését hallani. A Dakaron edzett pilóta visszaszámol magában: három, kettő, egy. Vesz egy mély levegőt, aztán tövig nyomja a gázt.

Megrázó rajt

Az elektromos hajtású Trabant elképesztő gyorsulásba kezd, a háromszáz fős tömeg egyszerre kap a szívéhez, a jármű már az első bóját kerüli megnyugtató magabiztossággal, majd jön a második, és így tovább, hogy a célegyenes végére elképesztő, 20-25 kilométer per órás sebességig gyorsuljon az ördögi szerkezetet. Az alternatív Trabant némán veszi az első nagyobb kanyart, aztán eltűnik a látóhatár szélén: pár fa takarja ki a pálya egyik felét. Csak feltételezéseink vannak arról, hogy mi történhet vele, feszült pillanatok ezek, de aztán újra előbukkan az autó, büszkébb és ragyogóbb, mint valaha. Irgalmatlan sebességgel húz el előttünk, talán nem is bírnám lefutni, aztán átszakítja a célvonalat. Egy perc huszonhat másodperc, új csúcs született, igaz, még egyetlen jármű sem ment korábban végig a pályán.

Győrben vagyunk, a Széchenyi István Egyetem parkolójában, a második, Alternatív hajtású járművek versenyén. A rendezvény célja, hogy felhívja a figyelmet az alternatív hajtásra, hogy van más is, mint kőolaj meg a többi fekete izé.

Készülődés

Egy órával korábban csak a versenyzők meg a rokonaik voltak a helyszínen, épp az utolsó simítások folytak, amikor megérkeztünk. Ki kell kötnöm még valahová ezt a Red Bullos szart, mondta az egyik szervező a másiknak, miközben a szél lengette az üdítőitalt reklámozó felfújható kaput. Délelőtt fél tízre aztán már minden ki volt kötve, és megtelt szurkolókkal a tér. A mezőny majdnem ugyanaz, mint tavaly, a legtöbb versenyzőt már ismerősként köszöntöm, és szinte mindenhol tetten érhető a fejlődés.

A legjellemzőbb talán Czobor Imre esete: a 2006-os futamon még a fiával vett részt, a lengőháromszöges keresztfelfüggesztést használó háromkerekű szerkezetet én is kipróbáltam, és bár halálfélelmem volt, kimondottan élveztem. Azon még látszott, hogy a kert végében készült, az idei modell viszont lényegesen kiforrottabb. Ekkor még én sem tudom, hogy a nap végén profi kategóriában a Pápamobil lesz majd a harmadik helyezet. A gép legnagyobb sebessége 35 kilométer óránként és egy feltöltéssel nagyjából 25 kilométert képes megtenni. Ebben is lengőháromszöges keresztfelfüggesztés gondoskodik a kényelemről, a járművet kerékagymotorok hajtják, az akkumulátort a plexitetőre szerelt hajlékony napelemek is töltik. „Ez nagyon drága volt, 70 ezer forint”, mutat a panelekre Czobor Imre, aki pont olyan lelkes, mint tavaly, dacára a komolyabb technikának és a profibb stábnak. Ember maradt a lengőháromszögek között.

Olaj helyett csajok

A tavalyi verseny másik sztárja Károlyi Róbert volt, aki akkoriban krumplimeghajtású biciklivel kísérletezett, idén viszont emelte a tétet: a járművet bevonta kék szőrrel. Ennek ellenére is elszakad a kormányzásért felelős bovden az első kanyarban, úgyhogy kis bütykölés után újra próbálkoznak. Másodszorra viszont már akkor feladja a dróthuzal, amikor még csak a starthoz tolják a szőrös versenyautót. Veszekedni kezdenek a szerelők.

- Mondtam, hogy ne toljuk, hanem emeljük a rajthoz!

- Akkor menet közben romlott volna el!

- De legalább mentünk volna két métert!

Harmadikra viszont végigment a pályán a halott állatra emlékeztető autó, talán a legrosszabb eredménnyel. Hogy idén is Károlyi Róbert lett a rendezvény sztárja, az nem az alkotó műszaki, hanem marketingismereteinek köszönhető (meg is kapta a show-car különdíjat). A krumplis poént nem süthette el még egyszer, idén viszont félmeztelen csajokat ültetett az autóba. Számos, technikai értelemben izgalmas autó pihen szerteszét, de a legnagyobb tömeget az autó színével harmonizáló semmibe öltözött lányok, a kerek popsik, a formás mellek és a hegyes mellbimbók vonzzák. Ha Robi jövőre is tovább akarja emelni a tétet, kénytelen lesz rávenni a lányokat, hogy azok kollektív önkielégítésbe kezdjenek a kormányművel, aztán orálisan kielégítsenek egy futóművet.

Brutális gépek

A legkeményebb versenyautókat jó messze pakolták le egymástól. A BME szuperjárgánya és az Intermotor félelmetes autója a rendezvény két ellentétes sarkában pihen, a csapatok szerelői viszont élénken érdeklődnek a rivális technológia iránt: volt, hogy csupa műszakis állta körbe az Intermotor járgányát. Pedig a BME-nek is van mit mutogatnia, tavaly ők nyerték a versenyt, meg világrekordot állítottak fel a „Süssük el egy mondatban minél többször a nóvum szót” megmérettetésben is. Idén egy négykerekű, izmos járgánnyal álltak elő, igaz, a hajtóművet az Intermotortól vásárolták. Megpróbáljuk legyőzni a gyári csapatot, mondja a pilóta, és a karosszériának hála ez nem is lehetetlen. Elsőre viszont nem jön össze, az autó ott áll a célnál és nem akar elindulni. Biztos túl sok benne a nóvum.

A második próba már jobban ment, a célegyenes végén 52 kilométer per óráig gyorsult a szerkezet, az meg nem rossz.

Az Intermotor nem kispályás játékos, ők látták el motorral az elektromos Trabantot, de a Széchenyi István Egyetem csapát is. A motor mástól jött, Hupercar dupla lengőkaros futóművét viszont már helyben fejlesztették. A jármű megépítésénél fontos volt, hogy a hétköznapi forgalomban is használható legyen, ami részben sikerült is: a sportüléseket leszámítva úgy néz ki, mint a szupermarketek bevásárlókocsijai. Persze ez egy rakás csúcstechnika, az meg csak drót, kis reklám és némi gyerekülés.

Határ a csillagos

Az Intermotor saját fejlesztésű járművéről, a Wirecarról kiderül, hogy a kerékagymotorok 7 kilowattosra lettek visszafogva a versenyszabályzatnak megfelelően, amúgy 30 kilowattos teljesítményre lennének képesek. Lebutítva 50-60 kilométer per óra lehet a gép végsebessége, és 100 kilométert tud megtenni egyetlen feltöltéssel, maximális teljesítmény mellett viszont 100 kilométeres óránkénti sebességnél is többet tudta elérni, miközben a hatótávolság nem esne vissza drámaian. A gyorsulásról az ultrakapacitások gondoskodnak, a sebesség megtartásáról az akkumulátorok.

De a gép nem ebben jó, mondja el a hírveréstől viszolygó tulajdonos. „Gyorsan menni a hülye is tud, ha azt mondanák, menjen a gép kétszázzal, annyival menne”, mondja Willisits Vilmos, akinek megígértük, hogy csak egyszer írjuk le a nevét. Az Intermotor gépe azért különleges, mert csupa innováció az egész. A kerékagymotorok hatásfoka 90 százalékos, míg benzinmotoroké legfeljebb 30, dízeleké meg 37 százalék. Az elektromos felfüggesztés a mozgás során szerzett energiát visszatáplálja az akkumulátorokba, ahogy nem pazarlódik el a motor hője és a fékezési energia sem. Nem a napelemek miatt, de ez az autó elképesztő tempót diktál: egy-egy élesebb kanyarba olyan gyorsan érkezik be, hogy pillanatokra két kerékre áll, és ha kevéssel is, de megveri a BME-s konkurenst. Így profi kategóriában első helyen végez, majd szintén győz a hosszútávfutó kategóriában: a Wirecar bírja a legtovább.

Kiveszi a zoxigént

Miközben megpróbáljuk feldolgozni a látottakat, a háttérben útnak indul egy kispolski, amit hátulról kibeleztek. A motor helyére egy ülés került, meg egy pedál, azon keresztül lehet hajtani a gépet, a pilóta meg elöl kormányozgat. Nincs elektromotor, meg ultrakapacitás, van viszont tökéletes humán erőforrás. A jármű elindul, de a lánc 30 méter után eldobja magát. A pilóta hihetetlen lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve kiugrik a helyéről, az ülésről dobbantva átugrik az autón, röptében felhúzza a kesztyűt, aztán másodpercek alatt megszereli a gépet. Még kétszer kell beavatkoznia, de a cél előtt már nem szarakodnak, a hátul tekerő környezetbarát motor kipattan az ülésből és betolja az autót. A szélvédőt nem vettük ki, mert 160-nál nagyot tudnak ütni a bogarak, mondja el a futam utáni sajtótájékoztatón a jármű építője, aki már a sorozatgyártásban gondolkodik. A motor közben csendesen ücsörög és nem cáfolja meg a pilótát.

A hidrohajtású autó is érdekes, elektrolízissel veszi ki a vízből az oxigént, hogy aztán elégesse a hidrogént, ami valójában világszenzáció lenne, de pár apró nehézség még hátravan (mint a fúziós erőműveknél, meg a téridő-ugrásnál), úgyhogy a versenyen megjelent jármű bűzös benzinszagot hagy maga mögött: egy hagyományos motor is besegít a technikának.

A következő bajnokjelölt egy furcsa kék bicikli, amit 120 wattos elektromotor repít végig a pályán. Hoztunk két utánfutó szemetet, ültünk felette egy hónapig, aztán ez lett belőle, avat be minket a járműgyártás rejtelmeibe a tervező, aki szerint fontos volt, hogy a hétköznapi forgalomban is használható járművet alkossanak. És használjátok? Nem.