Az európaiak már ezer éve túlhalászták az édesvizeket

Legalább ezer évvel ezelőttre tehető az európai édesvizek halállományának túlhalászata, és az ott élők akkortájt fordultak a tengeri halászat felé - állapította meg egy történelmi tanulmány. A kutatás segíthet a világ kimerülőben lévő halállományának helyreállításában.

"A tengerek életébe való emberi beavatkozás hasonló példáit láttuk szinte mindenütt, sok esetben a halállomány valódi kimerítését" - fogalmazott a New Hampshire Egyetemen dolgozó Andy Rosenberg, a Tengeri Állatpopuláció Története (HMAP) elnevezésű kutatási program egyik vezetője. A tízéves projekt keretében a tengeri élőlények "népszámlálása" folyik, amelyet 2010-ben fejeznek be.

A HMAP most közzétett eredményei az eddigi adatokon alapulnak, amelyeket elmúlt századok halbőségéről szóló helyi anekdotákkal bővítettek ki - magyarázta Rosenberg, aki május 26. és 28. között az Óceánok múltja elnevezésű HMAP-konferencia elnöki tisztét tölti be Vancouverben.

A tanulmány szerint az európaiak nagyjából ezer éve fordultak az édesvízi halászattól a tengeri halászat felé. "A kifogott édesvízi halak mérete a középkorban kezdett csökkenni - feltehetően a túlzott halászat és a környezetszennyezés miatt" - írta le a HMAP egyik közleménye angliai és északnyugat-európai adatokra hivatkozva.

A XVI. században épített új halászhajók már lehetővé tették a mélyebb vizekre vezető tengeri halászatot, az igazi forradalom azonban a XVII. század közepén érkezett el, amikor a hajók elkezdtek jóval nagyobb vonóhálókat húzni.

A kék bálnák, a kardszárnyú delfinek és a delfinek egykor benépesítették Cornwall és Délnyugat-Anglia partjait.

A feljegyzések, köztük a bálnavadászok hajónaplóinak tanulmányozásából kiderült, hogy Új-Zéland partjainál a XIX. század elején még 22-32 ezer bálna élt, ám napjainkra a túlhalászat miatt talán ezer maradt belőlük.

A látványos példák között említi a tanulmány fotókkal illusztrálva, hogy a floridai Key Westnél fogott halak átlagos mérete 1956-os 20 kilogrammról 2007-re 2,3 kilogrammra esett vissza.

A halállományok történeti kutatása segíthet a helyreállítási tervek kidolgozásában - mondta el Poul Holm, a dublini Trinity College professzora, a HMAP elnöke.

"Jobb biológiai információkra van szükségünk, és a HMAP megoldást kínál néhány kérdésre" - állította a professzor, aki megemlítette, hogy közben már olyan új fenyegetések is feltűntek, mint a klímaváltozás.

Rosenberg egy négy évvel ezelőtt vezetett kutatásában arra az eredményre jutott, hogy az 1860-as években az Észak-Amerika partjainál fekvő Maine-öbölben évente 70 ezer tonna tőkehalat emelt partra a szkúterek legénysége, szemben a mai gépesített flották háromezer tonnás teljesítményével. Rosenberg szerint el lehetne érni, hogy újra 5-10 ezer tonnásra fejlődjön az öböl halászata.

A kormányok, köztük Ausztrália, Új-Zéland és Kanada vezetői kezdik számba venni a történelmi perspektívát is a halállomány kezelésének tervezésében - állapította meg a tudós.