Katasztrófával fenyeget a plankton pusztulása
A jelentés szerint a mikroszkopikus élőlények mennyisége világszerte évente egy százalékkal csökken. 1950 óta a fitoplankton tömege 40 százalékkal lett kevesebb, leginkább a globális felmelegedés gyorsulása miatt.
Mint Daniel Boyce, a tanulmány vezető szerzője, a kanadai Dalhousie University munkatársa hangsúlyozta, a tengeri ökoszisztéma a fitoplanktonra épül. A csökkenés mindent érint a táplálékláncban.
A tanulmány szerint a csökkenés üteme – amely a sarki és a trópusi régiókban a legsúlyosabb – egybeesik azzal, ahogy a klímaváltozás következtében az óceánok felszíni hőmérséklete emelkedik.
A fitoplankton egysejtű növények tömege, amely az óceánok felszíni vizeiben többnyire sodródik az áramlatokkal, de egy részük mozgásra is képes. Mint minden növény, a fotoszintézis folyamatában napfény segítségével szén-dioxidból és vízből állít elő szerves anyagot, de növekedéséhez tápanyagokra is szüksége van.
A fitoplankton kritikus része bolygónk ellátórendszerének, a belélegzett oxigénünk felét termeli, elnyeli a légköri szén-dioxidot, és végső soron minden halászat rajta alapszik.
A kutatók történelmi és friss adatokat használtak fel a fitoplankton apadásának mérésére. Műholdak szolgáltatták a legpontosabb becslést, ám használható, űrből készült felvételek az óceáni bioszféráról csak pár évtizede állnak rendelkezésre, ami túl rövid időszakot jelent a hosszú távú trend megállapításához. Boyce és kollégái ezért úgy mentek vissza az időben, hogy átfésülték az 1899 óta gyűjtött vizuális mérési eredményeket.
A műholdas felvételek előtti időkben egy húsz centiméteres fehér korongot süllyesztettek a vízbe addig, amíg a megfigyelő már elvesztette szem elől. Ennek mélysége – vagyis ameddig a fény behatol az óceán felső rétegébe – jó mérőszáma a fitoplanktonokban lévő klorofill koncentrációjának: minél kevésbé átlátszó a víz, annál több a plankton.